Oximor blogja

Közélet
Oximor•  2013. július 2. 19:08

Életkép

Különösképpen ma semmi dolgom nem lett volna , na jóóóó, persze, hogy lett volna , de most valami másra vágytam .

Menni akartam sétálni egyet .  Az idő jó s jó a hely –Lukács után szabadon ... Hát megyek . Gondoltam kigyalogolok a Zsilipre, a gáton .. nagyon sokszor megtettem már azt az utat, legalább kiszellőztetem a fejem kicsit .

Amúgy is olyan fejfájós most ez a hét , olyan depressziós, belülről nyomós . Biztos az időjárás-, mondaná anyu, neki is ilyenkor fájt a feje . Gyógyszert erre én nem szedek, agyilag próbálom gyógyítani magam, több-kevesebb sikerrel . Kilépek a kapun: de jó idő van, elindulok . Csendes a  falu, mondjuk mit is vártam hétköznap 2-3 óra körül . A boltnál azért már van tömeg, építkezés és egy pár vásárló. És Miki . Persze, hogy kiszúr , alaphelyzetben azt mondanám magamban : na, mikor szabadulok tőle.. de most vágyom vele beszélgetni.

  Sok jellegzetes embere van egy falunak, nos szerintem nekünk ő az egyik . Beszédjét nehezem értem, de szerencsére  sokat ismétel  vagy inkább csak ismétel és keveset beszél . Krumplit és hagymát tol, mondván a vevő nem kérte mert drágának tartja . Mondott nevet, de nem értettem, meg igazából nem is fontos .. nem engedem … hallgatni akarom … beszélek neki az áremelkedésről, meg az angliai krumplifelvásárlásról, meg, hogy nemsokára drága lesz ..  ő meg a nőkről beszél nekem … hmm.. most én hallgatok …véleményünk nem egyezik, de nem cél, hogy meggyőzzem, meg nem is lehetne ..eszembe jut  a bő 10 évvel ezelőtti énem, amikor egy helyi diszkóban szórakozva Mikit  mindig beengedték közénk … s a hideg téli estéken mikor mi kimelegedve, az utolsó pénzünkön spórolt dezodortól átázva szórakoztunk nos ő megjelent fekete  bőr  kabátjában a frissen gyújtott tűz által átitatott füstös illattal .. bolond, gondoltuk .. mit akar ez az öreg ! urambocsáss 35-40 évesen ? … Most itt állok vele szemben s hallgatom, semmit nem változott, én változtam .. most én vagyok 35 éves .. mennék már, de az ötödik kézfogásra sem enged .. Jön a busz, ismerősök, ismeretlenek , de zömében az utóbbi .. sok fiatal… egy kötelező mosoly, kézfogás , szia-szia és megy mindenki tovább .

Megyek Miki, most már erőszakosabban búcsúzom , valamit mond még, nem értem, de ha visszamennék az egy újabb beszélgetés kezdete lenne.  Az utat ismerem , még szép ! szinte látom benne a lábam nyomát .. emlékmű, nevezzük így bár szerintem nem az , nem emlékeztet semmire … talán az Eu-ra, de nem akarok hangulatrontó lenni: szép és kész . Jól mutat itt. A gát mellet látom még az árvíz alatt odaöntött homok majd később föld kupacokat mikor fáklya mellett, fájó derékkal pakolásztam , azokkal az emberekkel akik történelemre,kémiára, és a szép magyar nyelvre tanítottak egykor. A gáton kapu !  Valamikor nem volt …most sincs igazából, de a lehetőség: az oszlopok ott vannak , tudatván az emberrel : ha akarom ide nem mehetsz fel !  Biztosan van értelme, bár nem tudom, ha 35 évig nem kellett most miért .. ? A régi horgászhelyeket keresem fel sorra, nézegetem a partot, keresem az emberek nyomát : hát van, de ebbe se menjünk bele, mondjuk azt : olyan a világ amilyenné tesszük .. kicsi a víz, olvastam, a szlovákiai szakaszon , van ahol kiszáradt és itt is csak azért van, mert a víztározókból ide engedik . Sok gomba van , de nem ismerem őket , szeretem bármilyen formában, de nem szedek, nem kockáztatok  még egy kicsit szeretnék élni ..

 Furcsa  és egyben ismerős zajra figyeltem fel az előbb s ahogyan haladtam a zsilip felé egyre erősödött. Műszaki ember lévén, most zsebre tettem a természet csodálására szánt időm s nagyobb léptekkel haladtam . A zaj nem halkult, nem hangosodott , tehát nem kellett félem, hogy nem látom mi kelti . Lassítottam . Jéé, ezen a helyen fogtam egy majd 5 kilós ponytot  … tilalomkor .. jóó, akkor vizsgáztam, örültem ha horgászhatok … mondjuk egy ellenőr volt mellettem, de biztos látta az izgalmamat s azért nem szólt .. azóta is előre köszönök neki, ha meglátom .. egy ősz hajú emberke, talán bábonyi, igen bábonyi … A gát előtt horgászok vannak , sőt a gáton is és a túloldalon is .. reszkessetek halak ..Igen , itt a zaj forrása: ez a nagy zöld csőszerű valami .. esküszöm azt hittem valami kis erőmű, vagy valami amit környezettudatosan használunk … és mi ez : szivattyú … emeli a vizet a Sajóba .. mert biztos sok van … fent meg kiszáradt a Bódva … mindegy, az emberek nem hallhatnak szomjan . Gyorsan lemegyek az összefolyáshoz s ott már látni a szivattyúzást : hömpölyög a víz , de a kavicsdűnéket a Sajón is látni, nem láttam még ilyen kicsinek egyiket sem ..

Visszaindulok, de lépteimet szaporázom, bár nem sietek sehova, de már otthon akarok lenni. Azért még  felnézek a hídra s kicsit lemegyek a kanyarba a nagy fához, remélve ott le tudok ülni picit : írnom kell: sms-t .. modern világ , de most ennek is örülök azzal kell beérni ami van … kutyaugatás a közelben, ösztönösen félek , a harapástól: volt már benne részem párszor .. most már tényleg indulok, visszafelé már több ember s kicsit esik is … gyorsabban haladok, éhes vagyok  s munka előtt is van egy kis dolgom … például : ezt le akartam írni . 

Tiszi

Boldva

2012.okt.2

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom