Oximor blogja

Gondolatok
Oximor•  2013. július 2. 19:15

Boldogság

Ma este , amit persze csak én nevezek estének, hisz ez inkább reggeli alvás : amikor a világ ébred, van olyan aki akkor hajtja álomra a fejét , aki akkor várja , hogy a napi emlékei egy kicsit halványuljanak  , bajai eltűnjenek és egy kis időre egy szebb, jobb világba érkezzen. Nekem most ebben a világban is csak a gondok jönnek elő és egyre csak késztetést érzek, hogy leírjam őket .  Nem vagyok író ... nem is akartam soha az lenni, mert a gondolat mikor megszületik bennem  azonnal jön egy másik s másik s ha nem vetem le a papírra őket , elfelejtem … s ha mégis leírnám őket, lehet másnap az a gondolat már nem az a gondolat,  mert az én fejemben egy nap alatt is meg tud változni a világ …  Ebben reménykedem most is .

Szemem kinyitom - ki tudja miért éppen most – nyomaszt a csend . Rátelepszik a mellemre és nyom,  szinte érzem a súlyát , lábam szétteszem, kezem összekulcsolva a fejem alá, mint mikor egy kirándulós délután valami ösztöntől hajtva lefekszem a fűbe és csak a felhőket nézem és megpróbálom felismerni a felhőszobrokat . Képzelj ! Képzelj ! de most nem megy. A plafont bámulom. A plafont ami valamilyen fiatalos hév miatt egykor kék színűnek  lett tervezve, de most, idővel már fénye fakult , s valami furcsa kékes-lilás , egyáltalán nem az eget időző színben pompázik . Már amennyire ezt lehet pompának hívni ..

 Félhomály van, csak a teljesen le nem engedett redőny lyukain szűrődik be egy kis fény, jelezvén kint már élet van … az akvárium kellemesen búgó, esőt idéző halk morajlásával egy furcsa , nyomasztó légkört teremtve ébredek ma reggel .

Két nemrég hallott mondat jár most a fejemben. Két mondat, két különböző embertől .  Mondhattam volna én is , talán ezért , mert magaménak érzem őket s talán azért,  mert ha megtalálom a válaszokat akkor nekem is sokkal könnyebb lenne . A válaszkeresés nem egyszerű, az élet bonyolult  s hiába vagyunk egy időben egy földön mindenki a saját világát éli . A szemünk , a fülünk a bőrünk ugyanazt tapasztalja, ugyanazt hallja, ugyanazt látja de mindenkinek mást gondol, mást ért meg  belőle, mindenki a saját világa szerint él .

Milliónyi, milliárdnyi kis világ él ezen a bolygón és nem tudom kell-e hogy megértsük egymást . Szükség van-e arra , hogy bizonyos dolgokról ugyanazt gondoljuk , ugyanazokat az érzéseket váltsa ki belőlünk .

Boldogság.  Igen, ez jár most a fejemben . Vajon kinek mit jelent a boldogság ? Törekszünk-e, törekszem-e  arra , hogy boldogok legyünk  ? Megérdemli –e bárki is, hogy boldogtalanul élje le az életét ?  Akit én boldogtalannak látok az valóban boldogtalan-e, vagy csak az én felfogásommal, az én boldogságról elképzelt elméletemmel  nem egyezik ?

Nem kell, minek ? Hisz, ebben a mai világban nekem is rossz, miért legyen neki is ! Tegnap egy kollégám válaszolta, miután sok-sok éve most a találkoztunk először. A kérdés nem lepte meg , harmincöt éves, életerős  fiatalember .

Valóban, egy gyerek nem kéri az életet … de ő vágyik rá, csak ..!  nem értem, ez most felelősségérzet vagy a boldogság tudatos elnyomása . Lehet –e boldog az ember  így ?

Ha vágyom egy gyerek után és nem kapom meg , akkor az mi , ha nem boldogtalanság ? Ha akkor boldog az ember amikor minden vágya teljesül  de ha valamit mégsem kap meg akkor az mi , ha nem boldogtalanság ?

Akkor itt a válasz : ha nem vágyakozom dolgok után akkor boldog leszek !

Igen, a boldogtalanság oka az, hogy mindig arra figyelünk ami nincs… ahelyett, hogy arra figyelnénk ami van . A boldogtalanságot magunkban kell keresni . Sokat rágódunk a múlton s félünk a jövőtől  ez egy körforgás ami nem engedi, hogy megéljük a jelent, nem enged teret, hogy észrevegyük a ma szépségét.   Az ember agya mindig csak boldogtalanságot akar, meg kell találni ezt mi okozza, lehet csak a ragaszkodás, a vágyakozás valami után amit nem kaptunk meg . Meg kellene tanulni , hogy vágyakozás nélkül is lehetünk boldogok . Viszont a vágyakozásról nem , sírva, kínok között  kellene lemondani, mert  amiről így mondunk le ahhoz mindig ragaszkodni fogunk .

Amitől boldogtalanok leszünk: azok a saját gondolataink… nem a világ, nem az emberek…

„ A boldogság egy pillangó; Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül … de ha csendesen leülünk, az is lehet, hogy leszáll reánk . „

Köszönöm .

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom