Oximor blogja

Oximor•  2013. július 3. 19:33

Szeretlek

Ezt elég régen írtam, kis szösszenet, talán valaminek a kezdete lett volna ... :)
A forma is megszokott, mondhatni sablon, de olyan jó , hogy most a fiókom mélyéről egy kis papírfecnin előkerült ...

Szeretlek

Szeretlek mint hal a vizet,
szeretlek mint csillag az eget,
szeretlek mint a hó a telet,
szeretlek mint kéz a kezet ,
szeretlek mint szív a szívet,
szeretlek ahogy leírni nem lehet ...

Oximor•  2013. július 2. 19:15

Boldogság

Ma este , amit persze csak én nevezek estének, hisz ez inkább reggeli alvás : amikor a világ ébred, van olyan aki akkor hajtja álomra a fejét , aki akkor várja , hogy a napi emlékei egy kicsit halványuljanak  , bajai eltűnjenek és egy kis időre egy szebb, jobb világba érkezzen. Nekem most ebben a világban is csak a gondok jönnek elő és egyre csak késztetést érzek, hogy leírjam őket .  Nem vagyok író ... nem is akartam soha az lenni, mert a gondolat mikor megszületik bennem  azonnal jön egy másik s másik s ha nem vetem le a papírra őket , elfelejtem … s ha mégis leírnám őket, lehet másnap az a gondolat már nem az a gondolat,  mert az én fejemben egy nap alatt is meg tud változni a világ …  Ebben reménykedem most is .

Szemem kinyitom - ki tudja miért éppen most – nyomaszt a csend . Rátelepszik a mellemre és nyom,  szinte érzem a súlyát , lábam szétteszem, kezem összekulcsolva a fejem alá, mint mikor egy kirándulós délután valami ösztöntől hajtva lefekszem a fűbe és csak a felhőket nézem és megpróbálom felismerni a felhőszobrokat . Képzelj ! Képzelj ! de most nem megy. A plafont bámulom. A plafont ami valamilyen fiatalos hév miatt egykor kék színűnek  lett tervezve, de most, idővel már fénye fakult , s valami furcsa kékes-lilás , egyáltalán nem az eget időző színben pompázik . Már amennyire ezt lehet pompának hívni ..

 Félhomály van, csak a teljesen le nem engedett redőny lyukain szűrődik be egy kis fény, jelezvén kint már élet van … az akvárium kellemesen búgó, esőt idéző halk morajlásával egy furcsa , nyomasztó légkört teremtve ébredek ma reggel .

Két nemrég hallott mondat jár most a fejemben. Két mondat, két különböző embertől .  Mondhattam volna én is , talán ezért , mert magaménak érzem őket s talán azért,  mert ha megtalálom a válaszokat akkor nekem is sokkal könnyebb lenne . A válaszkeresés nem egyszerű, az élet bonyolult  s hiába vagyunk egy időben egy földön mindenki a saját világát éli . A szemünk , a fülünk a bőrünk ugyanazt tapasztalja, ugyanazt hallja, ugyanazt látja de mindenkinek mást gondol, mást ért meg  belőle, mindenki a saját világa szerint él .

Milliónyi, milliárdnyi kis világ él ezen a bolygón és nem tudom kell-e hogy megértsük egymást . Szükség van-e arra , hogy bizonyos dolgokról ugyanazt gondoljuk , ugyanazokat az érzéseket váltsa ki belőlünk .

Boldogság.  Igen, ez jár most a fejemben . Vajon kinek mit jelent a boldogság ? Törekszünk-e, törekszem-e  arra , hogy boldogok legyünk  ? Megérdemli –e bárki is, hogy boldogtalanul élje le az életét ?  Akit én boldogtalannak látok az valóban boldogtalan-e, vagy csak az én felfogásommal, az én boldogságról elképzelt elméletemmel  nem egyezik ?

Nem kell, minek ? Hisz, ebben a mai világban nekem is rossz, miért legyen neki is ! Tegnap egy kollégám válaszolta, miután sok-sok éve most a találkoztunk először. A kérdés nem lepte meg , harmincöt éves, életerős  fiatalember .

Valóban, egy gyerek nem kéri az életet … de ő vágyik rá, csak ..!  nem értem, ez most felelősségérzet vagy a boldogság tudatos elnyomása . Lehet –e boldog az ember  így ?

Ha vágyom egy gyerek után és nem kapom meg , akkor az mi , ha nem boldogtalanság ? Ha akkor boldog az ember amikor minden vágya teljesül  de ha valamit mégsem kap meg akkor az mi , ha nem boldogtalanság ?

Akkor itt a válasz : ha nem vágyakozom dolgok után akkor boldog leszek !

Igen, a boldogtalanság oka az, hogy mindig arra figyelünk ami nincs… ahelyett, hogy arra figyelnénk ami van . A boldogtalanságot magunkban kell keresni . Sokat rágódunk a múlton s félünk a jövőtől  ez egy körforgás ami nem engedi, hogy megéljük a jelent, nem enged teret, hogy észrevegyük a ma szépségét.   Az ember agya mindig csak boldogtalanságot akar, meg kell találni ezt mi okozza, lehet csak a ragaszkodás, a vágyakozás valami után amit nem kaptunk meg . Meg kellene tanulni , hogy vágyakozás nélkül is lehetünk boldogok . Viszont a vágyakozásról nem , sírva, kínok között  kellene lemondani, mert  amiről így mondunk le ahhoz mindig ragaszkodni fogunk .

Amitől boldogtalanok leszünk: azok a saját gondolataink… nem a világ, nem az emberek…

„ A boldogság egy pillangó; Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül … de ha csendesen leülünk, az is lehet, hogy leszáll reánk . „

Köszönöm .

Oximor•  2013. július 2. 19:08

Életkép

Különösképpen ma semmi dolgom nem lett volna , na jóóóó, persze, hogy lett volna , de most valami másra vágytam .

Menni akartam sétálni egyet .  Az idő jó s jó a hely –Lukács után szabadon ... Hát megyek . Gondoltam kigyalogolok a Zsilipre, a gáton .. nagyon sokszor megtettem már azt az utat, legalább kiszellőztetem a fejem kicsit .

Amúgy is olyan fejfájós most ez a hét , olyan depressziós, belülről nyomós . Biztos az időjárás-, mondaná anyu, neki is ilyenkor fájt a feje . Gyógyszert erre én nem szedek, agyilag próbálom gyógyítani magam, több-kevesebb sikerrel . Kilépek a kapun: de jó idő van, elindulok . Csendes a  falu, mondjuk mit is vártam hétköznap 2-3 óra körül . A boltnál azért már van tömeg, építkezés és egy pár vásárló. És Miki . Persze, hogy kiszúr , alaphelyzetben azt mondanám magamban : na, mikor szabadulok tőle.. de most vágyom vele beszélgetni.

  Sok jellegzetes embere van egy falunak, nos szerintem nekünk ő az egyik . Beszédjét nehezem értem, de szerencsére  sokat ismétel  vagy inkább csak ismétel és keveset beszél . Krumplit és hagymát tol, mondván a vevő nem kérte mert drágának tartja . Mondott nevet, de nem értettem, meg igazából nem is fontos .. nem engedem … hallgatni akarom … beszélek neki az áremelkedésről, meg az angliai krumplifelvásárlásról, meg, hogy nemsokára drága lesz ..  ő meg a nőkről beszél nekem … hmm.. most én hallgatok …véleményünk nem egyezik, de nem cél, hogy meggyőzzem, meg nem is lehetne ..eszembe jut  a bő 10 évvel ezelőtti énem, amikor egy helyi diszkóban szórakozva Mikit  mindig beengedték közénk … s a hideg téli estéken mikor mi kimelegedve, az utolsó pénzünkön spórolt dezodortól átázva szórakoztunk nos ő megjelent fekete  bőr  kabátjában a frissen gyújtott tűz által átitatott füstös illattal .. bolond, gondoltuk .. mit akar ez az öreg ! urambocsáss 35-40 évesen ? … Most itt állok vele szemben s hallgatom, semmit nem változott, én változtam .. most én vagyok 35 éves .. mennék már, de az ötödik kézfogásra sem enged .. Jön a busz, ismerősök, ismeretlenek , de zömében az utóbbi .. sok fiatal… egy kötelező mosoly, kézfogás , szia-szia és megy mindenki tovább .

Megyek Miki, most már erőszakosabban búcsúzom , valamit mond még, nem értem, de ha visszamennék az egy újabb beszélgetés kezdete lenne.  Az utat ismerem , még szép ! szinte látom benne a lábam nyomát .. emlékmű, nevezzük így bár szerintem nem az , nem emlékeztet semmire … talán az Eu-ra, de nem akarok hangulatrontó lenni: szép és kész . Jól mutat itt. A gát mellet látom még az árvíz alatt odaöntött homok majd később föld kupacokat mikor fáklya mellett, fájó derékkal pakolásztam , azokkal az emberekkel akik történelemre,kémiára, és a szép magyar nyelvre tanítottak egykor. A gáton kapu !  Valamikor nem volt …most sincs igazából, de a lehetőség: az oszlopok ott vannak , tudatván az emberrel : ha akarom ide nem mehetsz fel !  Biztosan van értelme, bár nem tudom, ha 35 évig nem kellett most miért .. ? A régi horgászhelyeket keresem fel sorra, nézegetem a partot, keresem az emberek nyomát : hát van, de ebbe se menjünk bele, mondjuk azt : olyan a világ amilyenné tesszük .. kicsi a víz, olvastam, a szlovákiai szakaszon , van ahol kiszáradt és itt is csak azért van, mert a víztározókból ide engedik . Sok gomba van , de nem ismerem őket , szeretem bármilyen formában, de nem szedek, nem kockáztatok  még egy kicsit szeretnék élni ..

 Furcsa  és egyben ismerős zajra figyeltem fel az előbb s ahogyan haladtam a zsilip felé egyre erősödött. Műszaki ember lévén, most zsebre tettem a természet csodálására szánt időm s nagyobb léptekkel haladtam . A zaj nem halkult, nem hangosodott , tehát nem kellett félem, hogy nem látom mi kelti . Lassítottam . Jéé, ezen a helyen fogtam egy majd 5 kilós ponytot  … tilalomkor .. jóó, akkor vizsgáztam, örültem ha horgászhatok … mondjuk egy ellenőr volt mellettem, de biztos látta az izgalmamat s azért nem szólt .. azóta is előre köszönök neki, ha meglátom .. egy ősz hajú emberke, talán bábonyi, igen bábonyi … A gát előtt horgászok vannak , sőt a gáton is és a túloldalon is .. reszkessetek halak ..Igen , itt a zaj forrása: ez a nagy zöld csőszerű valami .. esküszöm azt hittem valami kis erőmű, vagy valami amit környezettudatosan használunk … és mi ez : szivattyú … emeli a vizet a Sajóba .. mert biztos sok van … fent meg kiszáradt a Bódva … mindegy, az emberek nem hallhatnak szomjan . Gyorsan lemegyek az összefolyáshoz s ott már látni a szivattyúzást : hömpölyög a víz , de a kavicsdűnéket a Sajón is látni, nem láttam még ilyen kicsinek egyiket sem ..

Visszaindulok, de lépteimet szaporázom, bár nem sietek sehova, de már otthon akarok lenni. Azért még  felnézek a hídra s kicsit lemegyek a kanyarba a nagy fához, remélve ott le tudok ülni picit : írnom kell: sms-t .. modern világ , de most ennek is örülök azzal kell beérni ami van … kutyaugatás a közelben, ösztönösen félek , a harapástól: volt már benne részem párszor .. most már tényleg indulok, visszafelé már több ember s kicsit esik is … gyorsabban haladok, éhes vagyok  s munka előtt is van egy kis dolgom … például : ezt le akartam írni . 

Tiszi

Boldva

2012.okt.2

Oximor•  2013. július 2. 19:00

Őszinteség

Jó, ebből elég ! – eleget hallott, eleget látott.

 Aki miatt jött az már úgysincs itt. A beszélgetés gyors volt és viharos… és persze, mint mindig most sem érte el célját. Békülésnek indult, de fogalma sincs mi lett belőle. Ezt utálja a legjobban: lógni a levegőben. Ivott s iszik… beszélnek hozzá, de most nem hall nem lát csak az agya kattog: mit mondott ?! s miért kiabált velem ?, hiszen … akkor most mi van ? …  szűk baráti kör, jó emberek , téma is lenne, de talán túl sok mindent hallottak … s most csak egymásra nézegetnek… ez a buli meghalt .

Jó, ebből elég, hazamegyek !

 Sziasztok . Nem nagy távolság, hideg sincs  vagy lehet , hogy  az van de dolgozik az alkohol : fűt . Jó. Kapu kinyit, lakásba könnyű bejutni… valamikor nem ment ilyen könnyen ennyi alkohol után ... nincs most terv, csak minél hamarébb az ágyban lenni s elfelejteni ezt a napot, ezt mely olyan jól indult, tele reménnyel : majd most, megoldunk  mindent , meghatározunk célokat aztán : irány ! majd arra megyünk … együtt … de nem . Nem s nem . Már megint többet  akar mint ami jár . Mindig többet akar. Mindent akar. S most sem úgy alakult, pedig azt hitte Ő is így akarja .

 Ha nem lehet az enyém  akkor nem is kell !  - gondolta.

Jó, ebből elég, én többet nem keresem, nem hívom, így nekem ez nem kell !

Próbálja a gondolatokat kihessegetni a fejéből, de még annyira friss az élmény s az elfogyasztott ital sem engedi , hogy becsukja szemét s átadja agyát a semminek. A semminek, ami most annyira hiányzik, a semminek, amitől most a megoldást várja, lezárni ezt a napot és holnap ill. ma józan fejjel átgondolni mi az ahol megint hibázott.

Mert csak magát okolja : makacs, önfejű s  nem tudja tartani a száját … 

Az őszinteség nem kifizetődő …  de én többet nem keresem .

Oximor•  2013. július 2. 18:50

Az első ...

Sziasztok .

Azt hiszem, minden kezdet nehéz ... Igazság szerint ez éppen nem az első írásom, de most érzem szükségességét annak, hogy egy helyen, összegyűjtve legyenek majd a gondolataim . Ezerszer belekezdtem már , de mindannyiszor abbamaradt mert valahogy a lelkesedés alábbhagyott .
Olvasgatom mások blogjait, verseit s bevallom azt gondolom :  ez nekem is menne ...
Egy nagy fenét ! , de úgy érzem ez a pár sor ami semmiről sem szól segít abban, hogy elrugaszkodjam és megosszam mással is amit erről a világról gondolok .
Érdekel-e ez valakit ? Nos, nem tudom . Magamnak írok, de ha lesz akit ez szórakoztat:  annak örülök majd .
Nem vagyok művelt, sok dolgot nem ismerek de a magam egyszerűségével én is itt élek közöttetek . Az én világomban. Mindenki a saját világát éli , megeshet, hogy ugyanazt látjuk, ugyanazt halljuk, de mást-mást gondolunk róla.
Ez a blog azért jön most létre, hogy az Én világomat bemutassam ...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom