Egy Isten - egy időkapu

DanyiDenesDezso•  2020. április 30. 05:40

Öntött babérkoszorúk

     Az Utolsó Ítélet (Jelenések 20:11-15) után a megrögzött (javulni nem akaró) törvénytelenkedőktől, engedetlenektől és lázadóktól Isten által megtisztított két létforma (szellemi és anyagi, konkrétan: égi és földi, - még pontosabban: angyali és emberi,) egyaránt istengyermeki-létre méltónak ítélt, egyedi teremtményei fogják örökölni a Teremtésmű e kétfajta lakóhelyét. (Olvashatunk erről a Szentírásban többek között a 37. Zsoltárban, Ézsaiás könyvének 56. fejezetében, Jézus Máté evangéliumi Hegyi beszédében, vagy a Jelenések 21. részében.) 

     /E kétfajta létformán kívül is létezhet más, csak még nincs tudomásunk róla, vagyis Isten nem kötötte az orrunkra, mint esetleg mást sem. A Názáreti Jézus se tudta pl. mikor lesz vége e gonosz világrendszernek, amikor kérdezték őt, a tökéletes Isten-Embert, tanítványai a végidők felől, pedig neki, Megváltónknak főszerep jutott az emberiség megmentésében./ (Márk 13:4, 31-33)

 

     Az „újjátett világban” végre tökéletességben és harmóniában élhetünk a föltámadt múltbeliekkel, szeretteinkkel, a visszakapott, meggyógyított egészségünkkel, képességeinkkel, gyümölcsözővé s örömtelivé munkálva az eredetileg örökéletre kalibrált emberi szellemünket és testünket egyaránt, - ahogyan a Paradicsomban a kezdetektől is kellett volna tenni ezt az isteni indíttatás szerint:

 

„Teremtőd áldását hintsd szét a Földön,

Kegyelmét emberen, fűn - fán s göröngyön,

Teremtő kezekkel érints meg mindent,

Hogy minden, mi van: lássa benned Istent.”

 

(részlet Bordás János /Poet-szerző/: Utolsó üzenet c. költeményéből)

 

     Mindezt az Isten Király-Fiának fönséges, igazságos, szeretet-uralma alatt, (az 1000 éves, Miatyánkban is várt Isten Országa idején,) ami nemcsak tökéletes művészi alkotásokban fog megmutatkozni - mint e mostani életünkben, ahol még szinte áruba kell bocsátani a lelkünket is dolgokért, - hanem bűn nélkül, és mindenben! Akinek ez elképzelhetetlen, annak nem a fantáziájával lehet baj, hanem a hitével, amivel éppúgy nem születünk, mint saját verses kötettel, vagy 2000-es BMW-vel e csodálatos, de rég elanyagiasodott, tehát elfuserált, termék-bálványozó világra. Ám a hit is megszerezhető!,... nemcsak a szomszéd, az asszonya, meg a fia, vagy a lánya. És nemhogy verset írni nem kell tudni hozzá, hanem írni sem kötelező tudni hozzá, mert azt mondja Isten Szava: „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által”. (Római levél 10:17) A hithez viszont halló fülek (értsd: értelmes elme és szív) szükségeltetnek!... nem versíró kezek és verslábak. Ezért hit-témában mindenkinek állok segítségére… mert a nagy keresztény példakép, (a vérszomjas, zsidó farizeusból egyik legeszményibb keresztyény hőssé ’pálfordult’ Saul-)Pál apostol ezt  írta a Szentszellemtől ihletve: „mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket” (1Korinthus 9:19,22),... s még fizetnünk se kell érte, mint pl. manapság saját költeményeink kinyomtatásáért.

 

     A költői dicsőség evilági luxus, s egyáltalán nem szükséges az üdvösségünkhöz/megmentésünkhöz, sőt, az erényeinknek, meg a boldogulásunknak az istentelenség útjaira tévedve kifejezetten árthat is. Lásd pl. John Milton, Byron, Shakespeare, Dante, Goethe, Balassi, Petőfi, Villon, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Majakovszkij, Jeszenyin, Ady, Gyóni Géza, József Attila, és még sok más kiváló költő hívőnek címkézett, mégis katasztrofálisan keresztényietlen pályafutását! Mind a drága életükkel fizettek érte. És mégis verselünk!... Egyre többen!! No, ezt adjuk össze! (- Fejszámolók előnyben, de azt illik tudni, hogy a szellemi fogyatkozottaké és a funkcionális analfabétáké úgyis a győzelem, mivel boldogabbak maradnak, kevesebbet értve meg az egészből.) Persze tudjuk jól, az alkotás Teremtőnktől belénk plántált szellemi szükséglet, s kielégítése csodálatos, alanyi, személyiségi jog. De vigyázat, e mértékét vesztett, démoni világ kihasznál minden jó, és szent dolgot, (pl. evés-ivás, szexualitás, munkamánia, művészi hajlam, segítőkészség, együttérzés, szánalom, elismerés/dicsőségvágy, személykultusz, pénz-, hatalom-túlhajszolás, ezek bálványozása, stb.) hogy megrontsa a tapasztalatlan, Isten ismerete és imádata nélküli emberek örömét, egészségét, hitét, Istennel ápolható, örökéletet rejtő kapcsolatát. Pl.: elhiteti az istent nem ismerő költőkkel/művészekkel, tudósokkal, politikusokkal, stb. hogy kizárólag műveik által maradhat fönn emlékezetük, és ezért sok képes még az ördöggel is cimborálni, hogy az Örökkévaló Teremtő kiiktatásával – csupán emberi művei által – egyedül, isteni mintára, örökkévalóvá válhasson. Ellenőrizni ennek beteljesedését ám senki se képes, tehát be kell látnunk, nincs hatalmunk befolyásolni a kizárólagos isteni kiváltságot, a halhatatlanságot, (1Timótheus 6:16) – még ha oly közel is járunk hozzá életünkben, ahogy egy másik Poet-os költőtársunk, Szombati Tibor érzékelteti velünk is Mindenható a költészet c. miniatűrjében:

 

„Mikor írok, égig érek,
Megérint az örök élet
Hol verseink összeérnek”


     Összefoglalva, ha szeretnénk máris az egyetlen valóságos IDŐKAPUN átlépni, s élni az örökélet krisztusi reménységének hitében és valóságában, akkor pánikszerűen fontosabb az egy élő Istennel ápolt barátságunk, mint a hozzánk hasonlóan halálba menetelő, tökéletlen emberiség irodalom-báróitól/kufárjaitól kapott, fennkölt homlokunkat csak összecsikargató, filléres, illattalan, le sem sorjázott szélű, öntött műanyag babérkoszorúk. (Kolossé 2:8-11, 16-17)

      - Az élő Istennel ápolt barátságon kölcsönös tiszteleten alapuló Teremtőatyai-gyermeki, őszinte, ima teljes, egészszívű és szeretetteli, állandó családias kapcsolat értendő. A majd végidőben Ítélkező Isten irgalma még e kegyelmi időszakban bárkinek elérhető, - emberi segítséggel, vagy anélkül, - ha kér bárki imájában az Ő Szentszelleméből Jézus Krisztus által, aki ígérte ezt földön jártakor, – s meg is adja mindenkinek nagylelkűen, hogy elhagyjuk önző, gonosz, pusztító, meddő tevékenységeinket. (1Timóteus 2:3-6.) Imáimban könyörgöm Istennek, hogy ebben mindenkit segítsen meg!… Nem mintha a mi imáink nélkül ezt Ő nem tenné meg, de a Szentlélek által ihletett Biblia szerint Istennek jólesik hallani a szeretetünk, irgalmunk bizonyítékaként atyánkfiaiért/ellenségeinkért mondott könyörgéseinket, háláinkat, miként a „szentek imái is jó illatként szállnak föl elébe”, ahogy János apostol írta 1900 éve valós látomásaiban, a Jelenések könyvének 8. rész 4. versében.

 

************