Ölveti Józsi blogja

Közélet
Olveti•  2018. április 1. 20:01

Megsemmisítésre éretten..



Kértél, kértél, kértél.
Adnál, adnál, adnál.
Te nem vagy magadnál!
Képes lennél, széthasadnál?
Jó munkás kezeddel szolgálsz,
Míg uraid mindened eladják.
Éhes galambok a morzsát,
keresed a potyát.
Amit látsz a tiéd,
hisz te vagy a közösség.
Ja, hogy összeszedték,
'a morzsát, a potyát,
nem szép ám a rendetlenség.
Azt kimondta ne etessék
ki tesz, vagy csak aki oszt?
Ez tán kegyetlenség, megoszt.
Kié a világ, vagy csak az ország?
- mit akartok, Szodomát, Gomorát?
Vagy hagyjátok elhitessék,
léted biztosítsák, elvitessék,
ki nem teszi ahogy elrendelték,
vagy megvédenék magadtól,
azoktól kiknek már nincs.
De minek ezer kincs, ha azoké,
kiket ellened tettek erőssé.
Mit kértél, tudd mindenkié,
mint amit adsz is a nagy többségé,
Egymásért kell testvér, nem egymásról!
Vajon mit kapnál a cigánytól?
Próbáltad, ha élhet nem gátol,
legalább fél a munkától,
mit áhítol, s elvonsz a családtól,
azért, hogy adhass alamizsnából.
Te hova mégy ha elfogyott,
Mindenhol ott lesz a nyomod.
Azt hiszed teérted, de nem 'érted!
Forró ölelésed,
így tűzesővé lesz,
a világ biz újraéled,
kebled hüllő vért vett,
lágyan melengetett.
Eleged lett
magadból,
elégetett,
a magasból.