Virágnyelv

Kis vigasz virág szirmait mutatja,

rád mosolyog hisz tudja ő a legszebb

hiába van kérges föld alatta

szárában, mint madár a remény reszket.

Egykor ketten ékesen tündököltek,

s mit hirdettek, az maga volt a jóság,

ha netán néhanapján összetörtek,

sosem volt bennük falánk mohóság.

Elfogadták, ha már nem szólt az ének,

könnyes szemmel megértették: vége,

s ha netán tüske szíved bántaná

jusson eszedbe e két virág lélek,

kik között megvolt harmónia s béke,

ami egyszer tán újra ránk talál.