Barbara Bell Végzetes vízió "részlet"

"Érzem, hogy meghűl bennem a vér. Lassan kúszó rettegés járja át a testem minden porcikáját. Karomat megfeszítem, hogy össze tudjam zárni, de a szíjak megvétózzák az elkerülhetetlent. Hiába minden próbálkozásom, minden vergődésem, sikolyom. Be fogják adni nekem akaratom ellenére.

Mint patak a földben, arcomon úgy váj utat magának a tehe￾tetlenség könnye.

Majd a sötétség védőpajzsként nehezül rám."