A vánszorgó...rohanó

Olga75•  2020. május 14. 22:46  •  olvasva: 101

S csak vánszorog, talán nem is megy,  

tán álmot álmodva, szendereg. 

Zombivá váló, élő halott, 

meg sem mozdul, nem is mocorog,

 Máskor eszét vesztve elrohan, 

s ekkor megállítani? Ugyan! 

Fogságában fogoly az ember, 

hiába kérnéd nem ereszt el. 

S ha feledni kéne, toporog, 

de a mámorban biz' elrobog. 

Ó idő, Te végtelen ura, 

sebet begyógyító figura! 

A világegyetem tudója, 

s a szép pillanatok tolvaja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. május 21. 11:44

sebet gyógyító figura, nagy tolvaj valóban

Olga752020. május 21. 10:31

@Törölt tag: Édes vagy, mint mindig!!! :-) Hálás köszönet az olvasásért és a kedves szavaidért!
Igen, utazunk és valamikor olyan sebesen, hogy csak pislog az ember lánya, van amikor meg megreked és menne, de nem tud...

Törölt tag2020. május 15. 13:19

Törölt hozzászólás.