Odin versei

Én vagyok a cukros bácsi.
Szeretem a gyerekeket.
Különösen a kicsiket.
Gyakran jönnek hozzám.
Énekelnek nekem.
Mesét mondok nekik.
A szomszédék Marikáját
szeretem a legjobban.
Fiatal, szép teremtés.
Naponta átjön.
Ő adja be az inzulint.

Engedjétek meg, hogy hozzak egy klasszikust.
Mostanában a svéd "gyermek" versikék vannak rám nagy hatással :)

Siv Widerberger: Szerelem

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

Alkohol.
Legtöbben azért isszák, hogy felejtsenek.
Mások azért felejtenek mert isznak.
Én is iszom.
Rám máshogy hat. Én emlékezem.
Az első sör után tisztán emlékszem
az elmúlt pár év minden pillanatára,
élesen, színesben, szagosan, hangosan.
A baráti társaság kedveli ezt a mutatványomat.
A második sör után a gyermekkorom
minden percét, elevenen, fájón élem át újra.
A legrosszabb a harmadik, fogantatás,
magzatvíz születés, édes,
mégis fájdalommal teli pillanatai.
 
A negyedik után, valahol Dunkerque mellet
a támadó német páncélosok között,
egy Tigris tornyában adom a parancsokat.
Az ötödik egy lövész árok a Rajna partján, sötétség,
folyamatos ágyúzás, maró füst és rémület.
A további sörök Észak oldalán a Polgárháborúba,
a Bastille ostromához,
vagy éppen a 100 éves háborúba repítenek.
 
De a sör nem elég hatékony.
A képek nem maradnak sokáig élesek,
a hangok is eltompulnak,
előbb utóbb az emlékek a ködbe vesznek.
A tömény sokkal hatékonyabb.
A képek tisztábbak, az élmény valóságos.
Még órákig emlékszem pontosan mindenre,
csak később halványodik.
De egy idő után,
ugyanaz a mennyiség vagy koncentráció sem elég,
mindig több és erősebb kell.

A kívülállók szemében alkoholista lettem.
Ők nem látják azt amit én,
ők nem élik át az utazásaimat.
Előbb az állásomból rúgtak ki.
Majd a feleségem hagyott el.
A barátaim is eltüntek.
Szinte mindenemet elveszettem,
hajléktalan lettem, alkoholista szerencsétlen.
Egyik elvonó jött a másik után.
Az utcán éltem. Koldultam. Innom kellett.
Innom, hogy emlékezzem.
Először loptam, hogy legyen innom.
Elzárás, majd elvonó ismét.
Ennél lejjebb már nem lehet csúszni.
 
Az utolsó pár utazásom mindig ugyanaz volt.
Valahol a keresztesháborúk idején,
a szentföldön, éjszaka, szakadó esőben.
Egy nehéz ládát cipelünk, mély gödröt ásunk.
Egy lovag térképet néz, vörös X-el jelöli a helyet.
Hiába nézem a térképet, nem tiszták a kontúrok,
nem ismerem fel a környéket.
Lemészárolnak minket, a ládával egy a sírunk.
Mindig ugyan az a kép, hol élesebben, hol tompábban.
A láda lassan a rögeszmém lett.
Elvonó. Diliház.
Kell valami, amivel igazolom önmagamat,
kell valami, hogy elhiggyem, nem örültem meg.
 
Hiába próbálkozom, a kép nem tisztul.
Valami erősebb kell. Etanol.
A szállásról segít egy régi barát.
Nem feltétlenül bízom benne,
de a 112-őt fel tudja híni ha baj lesz.
Kiütöm magam. Működik.
Kristály tiszta minden kép.
Leteszem az ásót, a lovag mögé állok,
bevésem a térképet, a vörös X az agyamba ég.
 
Intenzív osztály. 10 perig állt a szívem.
Újraélesztettek. Ezt már nem úszom meg.
Egy éves kényszerkezelés.
Alkohol nélkül tudnék élni,
de az Emlékek nélkül nagyon nehéz.
Egyre haloványabb minden,
olyan távolinak tűnik az egész.
Kételkedni kezdem.
 
Újra kint. A bátyám Izraelben él.
Ezer éve nem beszéltünk.
Telefon. Egy hét múlva levél a szállásra.
Repülőjegy. Először repülök.
Nem hisz nekem, de bérelünk egy terepjárót.
Három napig ásunk mire megtaláljuk a tömegsírt.
Megvan a láda.
 
Nem dolgozom. Sokat utazok.
Újra élek. Nők, tengerpartok, kaszinók.
Már nem iszom régóta.
Illetve csak nagyon ritkán.
Ha elfogy a pénzem....

Az elsőben nekem a Dóri tetszik.
Fogszabályzó, szeplők, barna haj, zöld szemek.
Nem ő a legszebb lány az osztályban,
de nekem ő tetszik.
Szóba sem áll velem,
még csak nem is köszön.
Okos lány, de kicsit barátságtalan,
főleg velem.
 
Negyedikben egyszer hagyta,
hogy én csináljam meg a háziját.
Azóta visszaköszön.
Van egy új barátja, a Péter.
Magasabb, és erősebb mint én.
Az összes lány az osztályba rá bukik.
Én nem szeretem a Pétert. Csak a Dórit.
Ma súgtam neki az órán, 5-öst kapott.
 
Szombaton volt a ballagás.
Ö előttem volt a sorban, a Péterrel.
Szép nagy csokrot kaptunk.
Szomorú nap volt. Nyáron megint nem fogom látni.
Két hete házibuli volt a Jolánnal,
Engem is meghívott. A Dóri is ott volt.
Táncoltam vele, kaptam tőle egy puszit,
De szerintem csak véletlenül.
 
A gimiben is egy osztályba járunk.
A Péter meg mindig meg van neki.
De a leckéjét én csinálom,
és puskázni is rólam szokott.
A múltkor rajta kaptam, hogy bámul,
de csak a béna sérómat nézhette,
hiszen ő a Pétert szereti,
de ha néha hazakísérhetem,
sokat szokott beszélni.
 
Ő fősulira ment, én egyetemre.
Ritkán találkozunk, csak néha egy sms.
De megkért, hogy ne hívjam.
A Péter miatt.
Így is veszekednek eleget.
Legszívesebben megszöktetnem.
Tegnap a bál után találkoztunk,
sokat sírt, én megcsókoltam,
hagyta.
 
Ő közgazdászként végzett,
én programozó matematikus lettem.
Évekig nem halottam róla.
A Facebook-on láttam, hogy lánybúcsút tartott.
Férjhez megy a Péterhez.
Gratuláltam neki. Meghívott a lagzira.
Nem mentem el, nem voltam rá képes.
Még mindig szeretem.
 
Az édesanyja hívott, nagy a baj.
Autóbaleset. Töressek, zúzódások.
Mindkét veséje oda. Hosszú a lista.
Hívtam a kórházat, a vércsoportom ugyanaz.
Ha a szerelmem nem kell, hátha a vesém igen.
Az kellett.
Mikor felgyógyult, eljött hozzám.
Megköszönte. Akkor voltam vele először és utoljára.
Mielőtt másnap visszament Péterhez,
a gyűrűjét nézte hosszasan...
 
Naponta sms-eztunk, majd hetente.
Havonta és egyre ritkábban.
Kórházba vittek, a megmaradt vesém nem bírta.
Gépre tettek, ágyban vagyok.
Sokat alszok mostanában.
Reggel mikor felébredtem,
ott ült az ágyam mellett, a kezem fogta.
Mosolygott, nem volt rajta a gyűrűje.
Végre az enyém lett......

Van egy öcsém,
akit nagyon szeretek.
Sokat mesél nekem és felolvas.
Az iskolában sokan nem szeretik
és bántani szokták,
sokszor megverve jön haza.
Nagyon mérges vagyok ilyenkor.
Legszívesebben bemosnék mindenkinek
aki bántani merészeli.
de nem tudom megvédeni.
Kövér vagyok. Nagyon.
Ágyban fekszem egész nap.