OZ37 blogja

OZ37•  2015. február 22. 00:29

Sirám

Terepjáródban fülsértően kornyikál az észveszejtő zene, 

Szilikon mellű szöszi bámul belőle hányavetin kifele!

A pasija a kúton bendőjét,és tankot is jól tele pakol.

Nem tett semmit mindezért fennhangon éppen erről papol!

Övé a világ érzékeli némán aki e szituációba becsöppen,

Kukát kutató hajléktalan pár méterre az üvöltő csöndben.

Tudata gátját feszíti egy réges-régi ismeretlen ismerős,

Nem kérte senki hogy szóljon,de amit mond az aztán velős.

Más érzést nem tűrve felülkerekedve szétszakít eláraszt,

Kérdései vannak amire sohasem kaphat kielégítő választ...

A lét valakinek miért földi pokol,valakinek miért vidámpark?!

Mi róható fel nekem,eszeveszett megbocsájthatatlan hibának?!

Miért nem hagytál meg Istenem ilyen nemtörődöm vidámnak?!

Mit ártottam ennek a lelkét vesztett, veszett lelkű világnak?!

OZ37•  2015. január 28. 19:56

Lenni vagy vanni?!

Valószerűtlen álmodás, 

Villanás atomrobbanás.

Érzékenyen érzékelem,

Képlékenyen szétszéledem.

Sejtszinten is csak sejthetek,

Porból lettem, s porrá leszek.

Leáll egyéni tudatom,

Átveszi másik hatalom.

Energia a tág térben,

Elmosódva, bár átértem.

Énem megszűnik, áttértem.

 

Óceánban a csöppnyi csepp,

lenni akarsz?! Én nem vagyok!

Hóviharban a hópehely,

lenni akarsz?! Én nem vagyok!

Rengetegben a csemete,

lenni akarsz?! Én nem vagyok!

Energiában a rezgés,

lenni akarsz?! Én nem vagyok!

Kollektív tudattalanban,

Te talán élsz?! Én meghalok!


2014.05.24.

OZ37•  2014. március 23. 18:35

Intrikus Kritika(csak köz/helyesen :)

Szórakozó helyeken folyton folyvást folynak a kikért kimért italok.

Test ledobta gátlásait feltehetően felejtődnek felelős pillanatok.

Tényleg ez lenne a nyerő a világosnak tűnő világtalan világban?!

Nem vagyok még kész, de a gyomromat már gyomorforgatóan kihánytam!

Van még bennem tüske lélektelen lélekre apelláló ha ez sem lenne elég.

Komfortosan konfrontálódnak a méreggel átitatott szervek májak,és vesék.

Ledobódnak az álarcok a csajszi a csávóval az éjszaka leple alatt lelép.

Komótosan kótyagosan együtt töltik a mámorokkal átszőtt kurta éjszakát.

Azt hiszik tudják hogy mi az, de csak ösztönösen érzik az éj kéj szagát.

Átlépik hamarosan az erényességre építtetett gátjaik határtalan határát.

Nem zavarhatják őket feszülő aggályok,korlátozottan korlátolt korlátok.

Leesnek a lazán hordott nyitott erényövön lévő látszatot keltő láncok.

Eltűnnek az alkoholba, drogokba mártott tévesen felszabadított görcsök.

Mégis hová vezetnek ezek a moralitást nélkülöző erkölcstelen erkölcsök?!

Befejezném lassan elhiheted szemedet felnyitó tényfeltáró mondanivalómat,

Neked azt kell elérned inkább nehogy ezt gondoljam szánakozóan terólad.

Mit kell tenni komolytalan fiatalok hogy mindezt komolyabban vegyétek?!

Hol van a szájról a szó ami egyik fülön be a másikon nem kifelé megy?!

Hol vannak a réges-régen eltűnt magasztosabbnál-magasztosabb erények?!

Mondhatod azt hogy ez egy bírálóan kitalált kritikus intrika.

De hazudnál magadnak,mert ez intrikusan kitálalt bíráló kritika...