Nyikita blogja

A ma hajnal, elvitt magával egy darabot belőlem is, egy lélek haza talált és most mesélni kezd...
Csak azt remélem, lesz egy-két jó szava, értem és érted is... hogy legyen még holnap, és legyen még mosoly...
Ahogy élt, úgy is ment ell , nem kért csak adott...
Egy öreg szerelmes asszony ballag majd haza, kezében kopottas szatyor... rejti a szemek elöl... azt ami a legfontosabb... a gyászát...szerelmét... 21 gramm porát... egy ember volt és nekem már az is marad, mert megismertem és engedte hogy megszeressem... 82 év ballag valahol.. valahol a fény felé... haza... ma hajnalban indult el...

Egy asszony ballag
Szemében fagyott lett a csend
Kopott szatyrában rejti a titkait
Nem szól, lelkéből csak egy sóhaj fakad
Ott lapulnak a percek, a napok
Egy kopottas csendes imában
Ott lapulnak szerelmes csókjai
Urnába, hamuba zárva
Egy élete hangjai...
Hamu...
Egy kopott szatyorban....
Amit csak kevesen értenek

/// Jó utat Feribátyám...és kösz... mindent ,-), egy barát fog várni... egy jó barát...

Már összeszedtem, beraktam magamba mindent, amit lehet...
Hosszú utak tanítottak, mindenem rád ruházni,
Amim van, vagy nem is volt sosem
Pusztán a csend volt a zsákom, miben minden elfér
Minden csók és kacaj... nevetés
Ének, húrok peregnek bennem
Nincs semmim
Nincs más
Csak a csend
Amit belém zártak örökre
Bársonyon futó szép álmaid