Nyikita blogja

Miért is fontos... hát végül is nem az, hiszen a kapuk zárva maradnak..és nagyon de nagyon kevesek lépnek be ide..hiszen mesének tűnik.. pedig ez a mese vezette az embert azon az úton, ami nem a háborúk története, de a gondolaté.. azé a gondolaté ami maga a kapcsolat... csak gondolj bele.. ha valaki azt mondja neked ..puszta kézzel fel kell cipelned egy 15 tonnás követ a hegyre...és építened kell egy szentélyt... -Mi van???-hülyének nézel..én vadász vagyok... mit érdekelnek a meséid... 
Mégis... egy este, a tábortűz körül valami megváltozott.. a mesélő szavai elhoztak valamit...egy álmot, ami erősebbnek bizonyult az ösztönöknél.. egy parányi kaput nyitott ki... ami örökre összehozta az embereket... és elkészült az első alkotás, ami valami olyat adott az embereknek..hogy többé már nem volt fontos.. az evés..az ivás... megszületett az első álom... korábban mint Stonehenge... és korábban mint a piramisok... a kövek meséjéből született...ami elindított egy mesét... ami még ma is tart és benned is él... :-)

csak 12000 éves.. :-) http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e5/GobeklitepeHeykel.jpg/375px-GobeklitepeHeykel.jpg

Milyen fura..
-Miért hagytad el??? Ő szeretett téged..-kérdi a doki a szomorú nőt, ő a könnyeivel küzd.. kezét szorosan összezárja...
-Tudod.. mindig távol volt...és mindig mennie kellett valahová..és én nem szeretem a magányt...
-De hova ment.. és miért hagyott magadra???
-Orvos volt... nagyon jó orvos.. sebész...-feleli a nő...
-De akkor szükség volt rá.. vagy???- kérdi a pszichológus
-Igen.. rá mindig szükség volt.. és nem tudott nemet mondani...
-Hmmm... és ezért hagytad el....

Egy parányi törékeny kincs
Amire vigyázni akartam
Ajándék volt ez nekem 
Mikor ide jöttem
Semmi másom nincs
Nem volt 
És nem lesz
Csupán ezt szeretném
Újra haza vinni..
Oly tisztán ahogy lehet
Mit nem lehet ezen érteni
És mit kell ezen érteni..
Én csak erre vágyom.
.És vigyázni rád is ..

Újra jegeket rak rám a reggel
Fehér zúzmarákban vacogok még
A déli napsütésre gondolok
Újra
Keresni a fényt
Az árnyékban megfagyó lehelet
Nem marad más.. csak a fényt keresni
Mint bolond pillangók a lámpafény börtönében
Belerohani szállni .. igen abba a pár pillanatban lebegni
Ahol még átölel.. melegen magába zár..

Valahogy jön egy pillanat
Átölel és magával ragad
Már nincs semmi akarás görcs
Magadra nézel 
Néznél.. ha lenne tükör
De nem marad már más
Csak a métered
Méterek apró lépései
Valahová fel.. egyre tágasabban szűk világok közé
És már nincsenek szavakCsendeket zilál a szétszakadó tüdő..
És csak húzod magad egyre.. feljebb