Azonnali

Seeman•  2013. december 11. 22:06

Nyugodtabban

 


A lélekből szívet tépő
embert is ölő
gyűlöletbeszédek hallgatnak.
Az állat énem már nem kíván vért
se gyűl-öletet.

Holnap az élet elmondja végítéletét.
Nincsenek elrejtett dühök
se elfojtott erők,
nem ránt kést az árnyék,
csak azért mert a múltban 
kárt okozó ember felbukkan.

Nincsenek utált emberek
csak el nem ismertek bennem.
Testedzések után virágoznak
csak is a lélek és szív kertek.

Az ami időigényes és fáradtságos,
verejtékes és izzadtságos,
csak az ad békét az embernek
mit sem az alkohol és a füst.

Pillanatnyi megoldások a vegyszerek,
de a fix megoldások a rendszeres edzések.

Kétségbe vonhatsz,
égről fára ágra földre lehordhatsz,
én semmit se mondok
és semmit se reagálok.

Én napról napra szilárdabban állok.
Az énemet egyre jobban megismerve,
és a leggyengébb helyeket
egyre jobban megerősítve
és mégsem félve élek.

Nem reménnyel,
 nem is szerelemmel,
hanem célokkal.

OKKAL.

 

Seeman•  2013. december 6. 22:39

Egy gyár foglalás


Egy távoli városban kormányt váltanak.

Népzendülés,
néphörgés.

Gyárat foglalnak a realista lázadók.
A remény gyárát foglalják el,
és a vezetőjét hurcolják el.

A régi zászlót lehúzzák
és újat húznak.

A valóság nevében.

Seeman•  2013. december 6. 22:35

Egyik kutyámról(v. -hoz)

A vaskapunál ugat a kutya,
a fiatal és erős kaukázusi
védi a területét,
és élvezi az estét.

A tiszta egek éjszakára
fagyot hoznak.
A bunda véd
az álltat tép,
vicsorgó fogak
hatására
a járókelő
másként lép.

A Kaukázusi boldog.

Családjának tiszteletet ad,
alárendel, és a dominanciában
a gazdákkal szemben alulmarad,
és hűen engedelmeskedik.

Mindezt úgy, hogy nem volt verve,
csak táplálva és nevelve,
és a legfontosabb: szeretve.

Kutyánk nem egy van,
de ő itt a legerősebb.

Az olajmezők védője
a mi házőrzőnk,
az orosz föld büszkesége
és szeretett ebe
a mi kedvencünk.

A tiszta erő jelképe.

Seeman•  2013. november 17. 22:17

Több erőre érve


Megéltem 20 évet,
leteltek és beteltek
poharak,
nem találkoztak
az ajkak
a megfelelővel
azzal akikkel,
senyvedtem már
én éjszakát
és utca-csatát,
voltam bekerítve
utca kölyök arcokkal,
voltam én már
- úgy gondolván -
eleget a pokolban.

Fizikai erőre értem.
Többre, mint amivel
én magam rendelkezem.

S nem is azért
írom én,
mert úgy gondolom
hogy revansot
veszek én,
vagy egyéb
torz dolgot művelek
majd vele,
csak hát már
eljött az ideje
és a helye,
hogy legyen.

Nem mutiba,
meg nem azért
hogy rosszra használjam,
vagy hogy ezzel
itt és most fölvágjak,
hanem azért,
mert rájöttem
hogy mire is kellene.

Fizikai hatalma
lehet mindenkinek
aki tesz is érte.
Verejtékkel
és munkával
szerezhető a testre
(s lélekre)
erő, izom,
de ha csak azért van
hogy a kirakatba kitegyed
akkor nem vagy különb
mint egy majom.

Mondá a (már számomra
totális abszolút) közhely
hogy" Ép testben Ép lélek",
ami igaz is,
csak hát valahogy
úgy mégis
elmondhatom,
azért le is írhatom,
hogy még a fizikális
valóságos testi hatalom
sem gyerek játék.

Erősként más a helyzet
más a test és más a lélek
(s tudom én, mert nőttem
és tapasztaltam, éltem,
változtam töprengtem
a rosszat is tövig nyaltam,)
mert mikor erőre kapsz
és közben vérszemet
az utcán menve
meglátod
régen téged
meggyalázott
ellenséged,
akkor bizony
lehet, hogy kimul
benned az összes
volt és akkor levő
maradék és törmelék
emberséged.

De ha már te is tudod,
akkor meggondolod:
„Az ellenség meggyalázása
önmagunk meggyalázása”
is egyben,
hisz az ember
tetteivel és szavaival
jellemezhető,
követhető.

Én pedig úgy vagyok vele,
hogy erőmnek használata
haszon lenne,
mert bizony én nem mutiba
csinálom a bádit,
hanem építeni szeretnék vele,
és használatával
nem csak a testem gyarapodna
hanem szellemiségem
és a lelkem is.

Több erőre értem.

Testem kívánja,
és még a szellemem.

Épül hát egy palota
egy szép léleknek.

Csendben és nem hangosan.
Becsületben,
és (talán) nagyon lassan.
FÁRADTSÁGOSAN.

---------------------------------------------------
bádit, revansot, kimul: szánt szándékkal lett úgy írva.


Seeman•  2013. november 2. 22:44

Valaki mondja már

Mondja már valaki egyszer azt
hogy ne menjek neki az állatembernek
mikor az már ki is érdemelte
és méghozzá ő is kezdeményezte,
igaz csak szavakkal,
nagy-nagy szájjal.

Mondja azt hogy a hozzám méltatlan embert
ne büntessem meg méltatlan szavaiért,
mondja azt hogy ne menjek át tettlegesbe,
mert akkor én nem leszek ember
és azzá válok mint ő: állatember.

Mondja azt hogy a konszolidált értelmes ember
ki még a légynek se ártana
sőt mi több csatába nem futna
oly oktalanul
és meggondolatlanul,
értelmesebb mint az ki indulatba ragad
és pár perc alatt egy tucat ember vére hozzá ragad,
ki sért erkölcsöt és tiszteltet
ki még a balsorstól sem kapott eleget.

Mondja egyszer valaki azt hogy a nagy arc
és a nagy száj nem vezet jóra,
mondja azt hogy ki a békéjét őrzi
és az erejét valami értelmesre használja
nem pedig értelmetlen majomkodásra,
az több mint az állatember,
az olyan emberibb.

Mint tanonc ember egyedül
csürhe csorda állatember szinttől távol álló,
placcokon, tereken, tanító házban a mellettem kiálló
mondja egyszer majd azt:
hogy több vagyok mint ők,
és hogy jobb vagyok mint ők.

Mert hol sok mocskos disznó van
nagy sárral,
s ahol én vagyok a korpa
és a kis csalánka,
oda néha napján jól elkél
pár dicsérő szó,
mert a dühöngő disznók
ellen szívesen fellépnék
vadászpuskával,
akiket viszont védenek
és ráadásul etetnek.
Amely tettek által
nem leszek már
embernek mondva,
hanem csak annak
mint ők.

Embernek maradni nehezebb
eltorzult disznó pofák közt,
s mint szolgálni azt a közt
amely megért engem
csak annyit kérek szépen
hogy mondják ki egyszer azt
hogy én jobb vagyok mint ők.

Hogy jobb vagyok mint ők...
------------------------------------------------------------

Csalánka : Szándékosan úgy lett írva.