Azonnali

Már megint,
Az idő és tett
Leint.

Legyint a jövő,
Mindent elvitt
A lelövő.

Boldogság szomora,
Egy találattól
Más lett a szobra.

Tekintetes szobornak
Tagja lett a nyomornak:
Boldogság mínusz 1,
A boldogságra nincs több jegy.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

( Szomora szó szándékosan lett úgy írva.)

Nincsen se barátom,
Se szerető lányom,
Húsz év majdnem életem,
Tanulmány ügyileg az asztalra
Eddig semmit nem tettem.

Hosszú hajamért már megvetnek,
Elítélnek, némán kerülnek,
Múltamat se keresik,
Mert arra büszkén magam
Nem fekszik.

Senki alakokkal lófráltam,
Ittam és dohányoztam,
A falu-város nyomorában,
Bizony-bizony elég sokáig
Szórakoztam.

Anyám apám létezik,
A fejemet szeretik.
Nővérem is van,
Ő is meg van
És valahol biztos van.

Rám csak alig emlékszenek,
Biztos a fontosnak hitt emberek
Valahol mendegélhetnek,
De az én utamra eddig
Nem tévedtek.

Néha oly nagyon rágyújthatnék,
A füstöt csak fújnám,
A halálomat részletekben
Vásárolnám és szívnám,
A világtól hamar el is búcsúznék ám.

Reményekkel élek,
A halott reményektől félek,
Reggel már korán lépek,
Buszra fel
És a munkába el.

Érettségi első osztályát kijártam,
A senki alja elvekkel ráfaragtam,
Bizony-bizony eddig sokra nem futottam.
A nevemet nem loptam,
Az ürességet pedig, nem a nyomorból hoztam.
Csak is magam voltam,
Csak magam leszek,
Egy ideig,
Most.

Piszkos a munkaruhám
Büdös is vagyok,
Tudom, hogy "kis munkás" vagyok.
Reggel 7-től délután 4-ig munkaidő,
Iga iga iga
Széna bála guriga.

Napon vagyok kint egész nap
És nincsen rajtam kalap közben,
Ráadásul éhes is vagyok délben.
Reggel 7-től délután 4-ig munkaidő,
Iga iga iga
Széna bála guriga.

Le néz engem jó pár ember
Mert a stílusomra ritka a vevő,
Ritka a nekem jó tevő.
Reggel 7-től délután 4-ig még mindig munkaidő,
Iga iga iga
Széna bála ide-oda gili-guri-guriga.

Hosszú a hajam
És fizikai munkát végzek,
De ti papírosok mindig lenéztek!
Reggel 7-kor bálát gurítottam,
Délután 4-kor sem vigyorogtam,
Mert a számat a por miatt befogtam.

De tudjátok papírosok
Hogy addig éltek amíg mozogtok,
50 évesen csak székben ülve panaszkodtok!
Reggel 7-kor kezdek
Délután 4-ig majd megveszek,
A kényelemben bizony-bizony nem fekszek!

( Az egész vers szerkezete, szavak, szándékosan vannak úgy van.)

Lépdelt a láb,
Úgy érzem mégis,
Én vagyok a báb.
Nyárnak melegében
Vagyok most
E bolygó légkörében.
Elmúlt 10 évemben

Voltam és vagyok
Ugyan olyan minden évben.
A világ változott,
S tudod,Aki nem, aki primitív,
Azt ugye tudod:
Átkozott....