Azonnali
GondolatokBösztör puszta: mi ez az Alföld?!
Emlék képemet előveszem,
Akkori gondolatom le ecsetelem:
Miféle hely az, ahol domb sincs,
És nincs az a hegynek nevezett, kincs?
Mi az, hogy pár bokor, és fa,
És hol van Mount Everest -nek fia?!
Van a Kékestető, meg a Mecsek,
De az alföld sík: a bolygó kerek!
Homokos a talaj,
Föld nincs?! Hajaj!
Borzalom!
Kín és fájdalom!
AZ ALFÖLDRE HEGYET,
A SZEGÉNYEKNEK PERECET!
( Nemo -nak ajánlom! )
Csak tájra vágyódom...
Menni szeretnék,
Menni akarok.
( Csak egy helyben kaparok. )
Tétlen e jelen,
Tékozló pillanatok.
( Aminek szólni kell, hadd menjen. )
Csak békésen ülni szeretnék,
Úgy békében tuskón.
( Sok szépet írnék... )
Esős lett a táj,
Sáros lett a száraz talaj.
( A nehéz lépés nekem nem fáj. )
Míg nem jő az időszak,
Addig megy, a pihenés.
( Jön, az ősz nevű évszak. )
Kell azért egy kis készülődés,
Nehogy hirtelen érjen a kihívás.
( Más lesz, a szem-lét feszülés. )
Nagy menet készülődik
Lesz nekem mit teregetni,
Természet anyának mutogatni.
Nagy menetben méreg nyomok égnek,
Nagy lépésben mennek a kis lépések.
Hosszú úton magány bajon,
Kérdés a remény-vajon.
Egy-egy magam,
Szenved majd talpam.
Csak majdan lesz előre,
Szert teszek, egy kis erőre.
Aminek el kell jönnie,
El fog jönni-e?
De csak a türelem várat terem,
Lehet az esetleg, rém verem(?)
S mondá majd idő,
Az elregélendő?
A rangom civil
Lehetek én katona:
Rangos, rangtalan:
A rangom akkor is civil.
Lehetek én tábor koma,
Haragos, haragtalan:
A rangom akkor is civil.
Lehetek én katona ruhában,
Civilként az utcákban, az iskolában:
A rangom akkor is civil.
Boldogság mínusz 1
Már megint,
Az idő és tett
Leint.
Legyint a jövő,
Mindent elvitt
A lelövő.
Boldogság szomora,
Egy találattól
Más lett a szobra.
Tekintetes szobornak
Tagja lett a nyomornak:
Boldogság mínusz 1,
A boldogságra nincs több jegy.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
( Szomora szó szándékosan lett úgy írva.)