Hallgatásom megtörésére

 CSÁKÁNYKOPÁS AZ ÉSZAKI SARKON (+18)

Beszámolót írok
rég talált ön-darabomról,
melyet a jeges északon találtam
befagyva,
s hallgatva.

Nem mozdul a jövő-én,
mely nálam kétszer nagyobb.
Ésszel verem a jeget
repedező acél csákányommal,
ne hogy állat legyek
ön-halvány valósággal.

Tudod, az erő nem csak erő.
Több annál. Hatalom.
Nem kis hatalom,
melyet irányítani
és hasznosítani
kell.

A formák mögött azonban
ösztönök bújnak meg.
Elnyomott sértések
és ápolt, nyalt sebek,
melyektől az ember
állattá válik
s nem pedig emberibbé.

Ezért lesznek általánosan
az izom kolosszusok
csak díszek a kirakatban,
és pár menetre alfa-hímként
jó pár nősténnyel hemperegnek
majd az ágyban.
Azonban ha a hús legyőzni
emberét,
akkor nem válik mássá:
csak egy hús masszává.

Izmok, a csontokon
és egymáson.
A cél tisztességes számomra:
erőt szeretnék,
de nem ön-én hanyatlással
az állatvilágba.

Szigorú próbák azok
amelyek engem is követnek.
Vagy dicsérnek,
vagy megköveznek.
Az elmúlt idők
nem beszélnek.

2014.05.16