Noriblogja

Nagy üresség tombolt a lelkemben legbelül amit senki sem érthet meg körülöttem, egyedül én magam. Már 2hónapja annak, hogy elköltöztünk mamáéktól. Talán jobb így. Folytonos lelki terrorban éltem ott. Ha nem lett volna az az ember aki mamát birtokba vette, és megútáltatta vele a saját családját, nem tartanánk itt ahol most. Mióta elköltöztünk nem láttam mamát. Nem hallottam a hangját. Nem vitatkoztunk. Nem is hiányzik. Csak az a ház, amit egykor otthonnak neveztem, és ahol annyi öröm és bánat ért. Nehéz dolog megfelelni a családomnak, barátaimnak, elvárásoknak... nem is mindig sikerül. Most mondjuk meg őszintén szerintem nincs is olyan ember aki elmondhatja magáról, hogy vele mindenki elégedett. Lehet én még több dolgot szúrtam el az életemben mint mások. Rengeteg mindent megbántam, van amit inkább letagadnék mert szeretném hinni, hogy nem igaz. De nem tehetem. Szembesülni kell a múltammal, hogy a jövőm sikeres lehessen és ne kövessem el ugyanazt a hibát többször.