Nicol_C.Davis blogja

Vers
Nicol_C.Davis•  2021. október 5. 22:12

Akarnád-e?

Ha neved nélkül versed fennmaradna,

S e kor fogságában nem maradna,

Akarnád-e?

Telljen bár félezer év. Ha csak azt tudnád,

Hogy szándékod ott bújkál,

Akarnád-e?

Nem, neved sehol! Csak amit tudtál mondani,

Akkor új szíveket, új szájakat nyina ki.

Akarnád-e?

A te részed csupán az enyészet. Oly sokat fordul még e bolygó.

Neved nélkül mégis lehetnél jövőkhöz szóló.

Akarnád-e?

Nicol_C.Davis•  2017. március 9. 15:45

Pásztorsíp

Pásztorsíp


Az esthajnalcsillag feljött már az égre,
Jelezve, a napnak eljött már a vége.
Kihaltnak látszik a táj, és üresnek,
Most jött el világa a pásztortüzeknek.
Mit láthatatlan vándor, útjára ha kél,
Csak jobban duruzsolnak, ha fújja a szél.


A tűznek egy marék száraz fű az alapja.
A pásztor előveszi pipáját, beleszippantva
Másik csipet szárazat nyom beléje,
Vigyáz ujjára, nehogy megégjen.
Énekel egy nótát: "Babám, babám...".
Sűrű szürke jelzi, átkapott a láng.


Néhány rőzse van a marék felett,
Az lesz az ágy, a tűznek, amit vetett.
Aláteszi pipájától már izzó csipetet,
Apró-apró lángok fogócskába kezdenek.


Hol itt, hol ott bukkan fel a láng,
Közelebb hajol, és fúj még kettőt rá.
Sűrű szürke jelzi, átkapott a láng,
Közelebb hajol és fúj még kettőt rá.


Távoli apró fények, jelei a létnek. 
Gondolja, - "Tán azok meg engem néznek."
Karja mozdul arra, mit gondolata hívott,
S, keze elő veszi a szelíd pásztorsípot.
Belefújna, de nem. Könyököl még tovább.
Tüzét hallgatva, a sípot elrakja, odább.

Nicol_C.Davis•  2017. február 16. 13:34

gondolat



Poetes feladvány:
rovásírás, panoráma, törekvő, megvált




Törekvő  nép voltunk egykor. Mindig volt aki minket megvált.
Évszázadokon keresztül, folyton követték egymást.
Hős'ink most felébredve mit látnának? Mily' panoráma?
(E földnek a jussa lettünk. Tényleg ez volt Pannon álma?)
S a rovásírás ma csak verseny, néhány kisgyerek számára.

Nicol_C.Davis•  2017. február 16. 13:30

Márciusi dal

Egy POET-es feladványra:

nyomán, március, háló, kémény, déli, ugrál, remény, messzi, forró, gyulladt


Márciusi dal


A tél nyomán lassan jön a tavasz.
A természetben ez új szakasz.
A jég lezajlott, lassan készül az új háló.
Remény lesz benne, kibírja, hiszen mindenálló.


Ez a tavasz más lesz, érzem, forró a hangulat.
Sok társamban gyulladt a tűz, látom pirosló arcukat.
Messzi jövőért, hitért, hazáért, 
Déli harangszóért, kiskertért, tanyáért.


És rajta a kémény, ami nem dől össze rogyva,
Ráemlékező, síró verssorokba.
Zöld mezőért, min a kisbárány ugrál.
Gyönyörű március, ilyen szép még sose voltál.


Nicol_C.Davis•  2015. szeptember 4. 22:11

gin tonik

Gin tonik

A keserű- fanyar keveréke,

Az élesebb ész nehezéke.

Bár az álmaidtól nem véd semmi,

Csal könnyebb lesz így elképzelni,

Hogy nem hiába való, fakó lakó vagy a Földön,

És kiálthatsz, hogy a csapó bakó helyett csak a börtön

Rácsa, fázva vesz körbe.

És nem kerültél a földbe.

 

Tükröm, tükröm,

Most sem késem.

Azt mondták rám:

Ott lesz délben,

Este vagy reggel.

Ki mikor rendel,

Ki mikorra rendel.

 

Nagydarab fickó

Hosszú hajjal.

Este egy másik,

Még egy csajjal.

Egy mondatom van:

A Dzsinn küldött.

Ne gondolkozz, használj.

Fizess és eltűnök.

 

Nem tudja, még mit várhat,

De nem csak hármat kívánhat.

Küzdök, mert ezt kérték tőlem.

Ösztön. Én nem félek, főleg tőled.

Mert a világ „törtetőleg” működik.

A bűnös sohasem bűnhődik.

 

Bedarál a rendszer,

Esküdsz, ha még egyszer

Kérhetnéd az életed…

 

...de többé már nem kérheted.