Nicol_C.Davis blogja
VersAkarnád-e?
Ha neved nélkül versed fennmaradna,
S e kor fogságában nem maradna,
Akarnád-e?
Telljen bár félezer év. Ha csak azt tudnád,
Hogy szándékod ott bújkál,
Akarnád-e?
Nem, neved sehol! Csak amit tudtál mondani,
Akkor új szíveket, új szájakat nyina ki.
Akarnád-e?
A te részed csupán az enyészet. Oly sokat fordul még e bolygó.
Neved nélkül mégis lehetnél jövőkhöz szóló.
Akarnád-e?
Pásztorsíp
Pásztorsíp
Az esthajnalcsillag feljött már az égre,
Jelezve, a napnak eljött már a vége.
Kihaltnak látszik a táj, és üresnek,
Most jött el világa a pásztortüzeknek.
Mit láthatatlan vándor, útjára ha kél,
Csak jobban duruzsolnak, ha fújja a szél.
A tűznek egy marék száraz fű az alapja.
A pásztor előveszi pipáját, beleszippantva
Másik csipet szárazat nyom beléje,
Vigyáz ujjára, nehogy megégjen.
Énekel egy nótát: "Babám, babám...".
Sűrű szürke jelzi, átkapott a láng.
Néhány rőzse van a marék felett,
Az lesz az ágy, a tűznek, amit vetett.
Aláteszi pipájától már izzó csipetet,
Apró-apró lángok fogócskába kezdenek.
Hol itt, hol ott bukkan fel a láng,
Közelebb hajol, és fúj még kettőt rá.
Sűrű szürke jelzi, átkapott a láng,
Közelebb hajol és fúj még kettőt rá.
Távoli apró fények, jelei a létnek.
Gondolja, - "Tán azok meg engem néznek."
Karja mozdul arra, mit gondolata hívott,
S, keze elő veszi a szelíd pásztorsípot.
Belefújna, de nem. Könyököl még tovább.
Tüzét hallgatva, a sípot elrakja, odább.
gondolat
Poetes feladvány:
rovásírás, panoráma, törekvő, megvált
Törekvő nép voltunk egykor. Mindig volt aki minket megvált.
Évszázadokon keresztül, folyton követték egymást.
Hős'ink most felébredve mit látnának? Mily' panoráma?
(E földnek a jussa lettünk. Tényleg ez volt Pannon álma?)
S a rovásírás ma csak verseny, néhány kisgyerek számára.
Márciusi dal
Egy POET-es feladványra:
nyomán, március, háló, kémény, déli, ugrál, remény, messzi, forró, gyulladt
Márciusi dal
A tél nyomán lassan jön a tavasz.
A természetben ez új szakasz.
A jég lezajlott, lassan készül az új háló.
Remény lesz benne, kibírja, hiszen mindenálló.
Ez a tavasz más lesz, érzem, forró a hangulat.
Sok társamban gyulladt a tűz, látom pirosló arcukat.
Messzi jövőért, hitért, hazáért,
Déli harangszóért, kiskertért, tanyáért.
És rajta a kémény, ami nem dől össze rogyva,
Ráemlékező, síró verssorokba.
Zöld mezőért, min a kisbárány ugrál.
Gyönyörű március, ilyen szép még sose voltál.
gin tonik
Gin tonik
A keserű- fanyar keveréke,
Az élesebb ész nehezéke.
Bár az álmaidtól nem véd semmi,
Csal könnyebb lesz így elképzelni,
Hogy nem hiába való, fakó lakó vagy a Földön,
És kiálthatsz, hogy a csapó bakó helyett csak a börtön
Rácsa, fázva vesz körbe.
És nem kerültél a földbe.
Tükröm, tükröm,
Most sem késem.
Azt mondták rám:
Ott lesz délben,
Este vagy reggel.
Ki mikor rendel,
Ki mikorra rendel.
Nagydarab fickó
Hosszú hajjal.
Este egy másik,
Még egy csajjal.
Egy mondatom van:
A Dzsinn küldött.
Ne gondolkozz, használj.
Fizess és eltűnök.
Nem tudja, még mit várhat,
De nem csak hármat kívánhat.
Küzdök, mert ezt kérték tőlem.
Ösztön. Én nem félek, főleg tőled.
Mert a világ „törtetőleg” működik.
A bűnös sohasem bűnhődik.
Bedarál a rendszer,
Esküdsz, ha még egyszer
Kérhetnéd az életed…
...de többé már nem kérheted.