Nicol_C.Davis blogja

Személyes
Nicol_C.Davis•  2022. február 3. 17:33

Te

Fájdalmaiból templomot emelve

Senkinek sem tisztul meg a lelke.

Ahogyan a gennyes kelés a sebben,

Te vagy a főpap és áldozat is egyben.


Kapuján nem lépsz ki. Túl távol a közel.

Széditő messzeség, soha nem jön el.

Látsz amit akarsz, világod a körkép.

Nézz körül jobban, te vagy a tükörkép.

Nicol_C.Davis•  2022. február 3. 17:32

Van olyan

Van olyan, kinek létezése gyógyít?

Van olyan, kinek létezése gyógyít.

Van olyan, ki nélkül az este

Üress vászon, mi sose lesz lefestve.


Van olyan, kinek édes lehellete

Lelked aranyból formázott ihlete.

Van olyan, kinek szeme sugarától

Megmenekülsz az élet bajától.


Van olyan, kit te istenítesz,

De magát magától feketére színez.

Van olyan, ki napod ha felkel

Ő köszönt benne bódítószerrel.

Nicol_C.Davis•  2021. szeptember 27. 21:46

Művészet

Művészet


E munka, mert van szentsége: ez a művészet.

Ha ez nincs benne, csak robot és enyészet.

Van-e különbség a világ létezése,

s az emberi lélek között?

Nincs, mert a szívben teremtették és nem afölött.


Mielőtt démonjainkat lényegünk fékezi,

saját lelkünk önmagát éhezi.

Mert fénye elvész az anyagi sötétben.

Keresd meg szemed most, itt, a létben.


Átemelve tudatod tapasztalat mocsarából,

e világban hozd létre lelked. Világából.

Úgy, hogy haladjon önmagán keresztül.

S ő lesz saját fénye, érzed mikor rezdül.

***


Lelked saját fénye, érzed mikor rezdűl,

úgy haladjon önmagán keresztül.

E világban hozd létre őt, a világából.

Átemelve tudatod tapasztalat mocsarából.


Keresd meg szemed most, itt, a létben, 

mert fénye elvész az anyagi sötétben.

Saját lelkünk önmagát éhezi, 

mielőtt démonjainkat lényegünk fékezi.


A szívben teremtették és nem afölött,

ezért nincs különbség a világ létezése

és az emberi lélek között.

Mert ha csak munka, az robot és enyészet.

De ha van szentség, na ez a művészet.


Nicol_C.Davis•  2019. augusztus 21. 19:18

Őrtüzek

Őrtüzek



Mesét mesél lobogásuk,

Honfoglalás ezer évét,

Kántálják, hogy zokogásuk

Ne gyötörje Árpád népét.


Ének is van lángjaikban,

Mégis, mégsem szól úgy a dal.

Mert az izzás-szavaikban,

Nincsen meg a szép diadal.


Keserű gyász nyomorában,

Van még otthon melege?

Hol az a hely ahol büszkén,

Határt rajzolhatunk vele?


De csak figyelj, ott van nálad,

Égi dallam halk szava.

Ezer évnek hitét álltad.

Ez az igazság zászlaja!


Az ég felé had lobogjon,

Mint a lángok. Felfelé.

Mint ezer szív, úgy dobogjon,

Ne riassza meg veszély.


Vigasz-meleg parazsának

Enni adni míg tudunk,

Őrtüzek helyett majd várak

Falaival nem bukunk.


Mindíg, mindíg csak egy nappal,

Ezer évet megtoldva.

Vérünkbe a várfalakal

Mindörökre beoltva.



A háromszéki Őrtüzek tiszteletére. 

2019. Augusztus 20.




Nicol_C.Davis•  2014. december 30. 11:30

Jó éjszakát

Jó éjszakát


Zongora húrján

Megpendül a csend.

Színtelen billentyűkön

Üres dallam cseng.

Kisimult a világ,

Jön lassan az éj.

Óvatosan lépdel –

Tőle, nehogy félj.

 

Majd átitat mindent

Csillag-feketére.

Míg visszaemlékszel

Egy régi bor ízére.

Szétolvad, és tested

Elernyed lassan.

Még gondolnál de

Agyad már nem pattan.


Lehunyod a szemed.

Találj békét bent.

Adok jó éjt csókot,

De csak félénken.

Elmosódik minden,

       Foltos lesz a táj.       

És neked gondolom:

Szép, jó éjszakát.