Nicol_C.Davis blogja
MũvészetÜzenet
Fehér papírom szűzi tisztasága
Méltó szavaknak lehet csak hazája.
Otthont adjon nekik, örök befogadót.
Ne vessen rájuk cenzúrát, adót.
Bőrén ne sebhely ként, éktelen látványban,
S nem fertőn terjedő, fekélyes ármányban,
De látszódjék eggyé vált, összeérett becsben.
Hálával a lapnak s írásnak egyben.
Hírvivő és ige csak együtt létező.
Látható üzenete így lehet éltető.
Hisz mi vagyunk a papír és épp úgy a tinta,
A tiszta egyszerűség, a cirádás minta.
Érthető üzenetét ha az ősök edzik,
Bennünk szárat hajt és meg is gyökeredzik.
Induljunk ez irányba, mit szivünk is mutat,
S eszünk megkeresi majd hozzá az utat.
Holdfény, március
Költészet napjára 2022
HOLDFÉNY MÁRCIUS
Eltelve az élettel
Vénülni meg, fényeddel.
Éjjeli erdő sziluett burkolózik ezüst illatba.
Hajnali pára jön és tűnik illanva.
Szines szirmok még csukott kehelyben
Szemérmesen simulnak össze egy helyen.
Virágot takarva, pedig ők a virág.
Egy sugárra várva ami tavaszt kiált.
Érték
Merre tovább, ténferegve?
Ütközve a kételyekbe,
Fal ez itt vagy védőháló?
Életedben épp őrt álló?
Sötétségben botladozva,
Mikor érsz az oltalomba?
Ahol értékedet látva
Jutalom leszel a világba.
Vers
Mi az, mi a versnek erőt ad?
Mitől hatása van, mitől nagy?
Ha a Múzsa oly kedvében
Pont úgy táncol? Olyan szépen?
Vagy ha éppen tanítana?
Örök lecke, élet-tana.
És gyógyítón, írt tesz sebre.
Nekem ennyi elég lenne.
Tévedés vagy álom csupán,
Elemezni ilyen bután,
Mert mind tudjuk, miért ez erő,
Mikor pattan már a velő,
A rá sújtott korbács miatt,
És a lélek visszariadt,
Nem kereső, bezárt léte
Lesz a saját sötétsége.
Vers ereje itt mutatja,
Varázslatát tenni hagyja,
Ahogy körül veszi szépen
Olvasóját - saját fényben.
Mert az erőt nem ő adja,
Hanem aki befogadja.
Vásznadon
Rajzolod minden porcikámat,
Szemeddel metszed rajtam a fényt.
Színeket rejtő égi sugárral
Jutok el hozzád. Nézz ma belém.
Lelkemet lássad bíborban ázva,
Vagy izzón szórva napkitörést.
Halld meg a színem, érezd az ízét,
Illatát bőröm küldi feléd.
Tomboló orkán forgószelének
Ragyogó foltban viharszemét,
Keverd palettád varázs világán,
S maradok neked így örök én.
Vonásaidban valód, te rejlesz,
Az már a vászon, egy az egész.
Amíg a színben meg van a minden,
Maradunk együtt ott, te meg én.