Nicol_C.Davis blogja

Gondolatok
Nicol_C.Davis•  2022. december 7. 07:19

Mire való a megvilágosodás (?)

Mire való a megvilágosodás (?)


Mire való a megvilágosodás,

Vagy hogyan mutatkozik meg?

Tetten lehet-e érni?

Milyen levegővel eszik meg?


Elérni nem kell, hisz benne vagyunk

És bennünk van.

Figyelni rá talán,

Csak nem tudatosan?


Mit nem teszek tudatosan?

Talán az egyensúly!

Ahogy kap kezem utánna

Az nem tudatosul.


Mégis honnan tudom, 

Hogy egyensúlyban vagyok?

Nem gondoltam rá,

Nem gondoltam nagyot.


Mégis van az összhang.

Mint komponált szimfónia,

Hogyan kell apró sejteknek

Összhangban mozognia.


Egyszerű a nagy titok!

Ím a felismerés ára:

Úgy tapasztaltam az egyensúlyt, 

Hogy nem estem pofára.


Nicol_C.Davis•  2022. október 19. 21:12

Ajtaja nincs átjáró

Ajtaja nincs átjáró



Látod a széket?

A szék mögött a létet?

A tölgyfát, a napba

Zöld lombját, vagy fagyba?


Az asztalos munkáját,

Míg munkálja fáját?

Korán felkelését,

Késő lefekvését?


Látod a csíráját?

Rügyéből zöld ágát?

Gyökeret mint ereszt?

Hogy követ mint repeszt?


Ember születését?

Míg megtudja bérét?

Anyját, míg eteti?

S este, hogy fürdeti?


***


Körbe ér minden.

Más útja nincsen.

A porhüvelyt leveti,

S tölgyfává növeszti.

Nicol_C.Davis•  2022. október 19. 21:10

Az Isten szerelmére

Az Isten szerelmére


Teremtésed szerelmesen nézed.

Beképzelt ez a gyönyör.

Bármíly hibás, meg sérült,

S a rossz benne mennyire tömör.


A hiba is a teljesség része.

De nekem tudnom kell vajon?

Muszáj érezzem is néha?

Nem elég ha csak láthatom?


Tartozik rám tudás vagy hit?

Kell, hogy bármelyik legyen?

Szorított foggal mozgatni hegyet

Egy Istentelen versenyen?


Kötelező tán ott lenni a pályán?

És ingerelni a másikat?

Pajzs fényével vakítva meg, hazudva,

Hogy Isten nem hallgatta meg imáikat.


Az ember véréből ki mosdat ki?

Mit kell tanulnom, hamár tanulnom kell?

S mit kezdek vele az örökléten túl?

Se tudás, se hit erre nem felel.

Nicol_C.Davis•  2022. június 13. 20:26

Próba haiku-haiku próba 2.

nem az vagyok, mit

gondolsz rólam, te vagy az,

mit rólam gondolsz


Nicol_C.Davis•  2022. május 24. 21:04

Sejtnyi tudás

Magunkban hordjuk öröktől kapva,

Létezés útján a kötöttségünk.

Szolgálatában, vérből és húsból,

Függünk. És ez marad mindig részünk.


Kell! És ez ösztönös. Jó nekem így.

Időtlen időktől ez részegít.

Megmenti életem. Ez a való!

Magamért küzdve lehetek csaló?


Idegen emberek osztoznak-e,

Mikor a gyerekük léte a tét?

Mit ment meg olyankor? Életet vagy

Pusztán csak a saját DNS-ét?


Determináció? Láthatjuk mi

Azt, ami korlátok közzé szorít?

S korlát-e rábízni év milliók

Sejtnyi tudására varázsigét?