Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mindig minden a helyére kerül
Netka 2019. február 16. 09:57
2017 Január.
Izgalmasan indult. Új munkakör, új munkaterület. Végre. A régi, bár fizikailag nem volt megterhelő, mégis nagy teher volt. Ülni egy hatalmas, halott kazánház gyomrában és figyelni innen felügyeleti rendszeren keresztül a működő területeket. A hozzá közel esőkbe naponta kétszer benézni rendben vannak-e. El is neveztem ezt, vizuális kontrollnak, így sokkal jobban hangzik, bár a kedvem ettől sem volt jobb. Sok idegölő tétlenséggel.Az új szerep ezzel szemben, autóval telefonnal járt s maga a pörgés. Mikor felkínálták lehetőségként,rögtön lecsaptam rá. Autóval telephelyek kazánházai között rohangálni, ellenőrizni, hibát feltárni, megoldani vagy intézni, hogy legyen megoldás. Minden másnap kb. 14 órán keresztül. Ezzel még így sem lett volna baj. A feladathoz nem volt meg a létszám, új kollégákat vettek fel. Ezek betanítása is rám hárult. Gondoltam ez sem baj. Előjször jól is ment, míg az utolsó delikvensről (A nevét megváltoztattam vagy nem, tudjátok a jogok és a jelentőség szempontjai alapján fontos vagy nem.), Jónásról kiderült, hogy Mici Mackó hozzáképest egy észkombájn. Míg én úgy kezdtem el az új munkát, hogy a terület egy részét egyszer láttam a többit egyszer se, ő egy hónap után is úgy nézett körbe minden helyszínen, mintha először látná. Szószátyár révén dőlt belőle a hülyeség, mint bivalyból a ganaj. Sokszor önmagának is ellentmondott, akár egy mondaton belül is. Na hát ez bizony kimerített idegileg. Így, amikor lehetőségem nyílt a GyEDet igénybe venni, otthon is maradtam, pedig az a kis plusz pénz, akkor is jól jött volna. Konkrétan a GyED időszaka alatt 18 x 300 000 azaz 5 400 000 Ft. Kedvesem örült és ez a fontos! Ekkor 2017. júliusa volt.2017. augusztus végén aktualizálódott Bendegúz sérv műtétje, amit még "kicsiként kisírt magának". Kedvesemnek pont ekkorra lett perforált gyomorfekélye, de ez egy külön történet. Az adott helyzetben döntöttünk úgy, hogy Villőt a nógrádi iskolába íratjuk be. Tervezgettük idáig is a költözést, de az események lökést adtak az elhatározásnak.2018. október végéig így- úgy eltelt az idő, biztos azokkal is kitelne egy két bejegyzés, ezzel itt nem is szaporítanám a szót!2018. November első hete elvette tőlem kedvesem, meghalt.Nos, azt hiszem utólag minden értelmet nyerhet, vagy mindenki eldöntheti:Mennyit ér, hogy Kedvese életének utolsó másfél évében kétszer annyi időt tölthesen vele?Elgondolkodtató, hogy egy ilyen ember mint Jónás is tudhat tudatán kivül adni neked, még ha ettől jelleme nem is lesz vonzóbb számodra, ha őt akkor nem sodorja oda az élet, nem így alakul!Törölt tag2019. augusztus 21. 08:54
Törölt hozzászólás.
kicsisara2019. február 18. 14:26
@Netka: köszönöm.. további szép napot! :)
Netka2019. február 18. 13:53
@Mikijozsa: Köszönöm, megzisztelő figyelmed és értékelésed!
Netka2019. február 18. 13:48
@kicsisara: Köszönöm! Részvétem neked! Láttam néhány írásod. Külön-külön is tragédia a két vesztesség! Én nekem így jutott. Nagy részt megértem fájdalmad, azt hiszem.
kicsisara2019. február 17. 03:31
Sajnálom.. Őszinte részvétem.
Az írásod tetszik..
Mikijozsa2019. február 16. 10:43
megható az elbeszélésed - mennyi minden van az életben, és küzdeni kell gratulálok az írásod nagyon jó