Halott vizsgálati bizonyitvány hátoldala

Nem nem, nehogy azt higyje valaki, ősidőkbe nyúlok vissza, bár lehet, egy más alkalommal megteszem. Most cél csak a december, szent este előtt eggyel, aranyvasárnap.
Immár szokásos negyedik napi roboton túl, ami napi 12 órát takar és ebben az esetben, vegyült némi pót bevásárlásokkal karácsonyra készülvén.
Tegnap kicsit összerúgtam a port Diával, nem tudom mennyire volt igazságtalan, de jót tett neki. Összekapta magát és lendületbe jött. Nekem is erre volt "szükségem". Semmi kedvem nem volt karácsonyozni, de a kényszer vitt. A külső és a belső. A gyerekek miatt muszáj és valami, ami meghatározhatatlan, csak lassan és erőteljesen lökött mindig a következő lépésre. 
Fáradtan, telt hátizsákkal, mégis szél sebesen suhantam ki a nyugati téri metróból a vonat felé. Fordultam ki a metró lejáró szájából szokás szerint szűken, lehetőleg az ideális ív mentén. Meg pillantottam egy nyitott hegedűtokot, majd a vén cigányt, csak annyira, hogy időben tudjam módosítani az ívet. Pusztán csak technikai próblémaként kezelve a dolgot. Néhány lépés múlva már a hegedű hangfoszlányai is eljutottak a fülemhez. Még 15-20 m kellett ahhoz, hogy az agyamba is megérkezzen és dallamá álljon össze. Mint akit áram ütött, hirtelen földbe gyökerezett a lábam, visszatekintettem. Ismerem ezt a dallamot. Néhány másodperc múlva esett csak le, ez Kedvesem kedvenc filmjének cím zenéje. Engedett a kényszer, visszafordultam, a lábamnak még kellett néhány másodperc, hogy induljon, nem úgy a könnyeimnek. Kezem mozdult a munkavédelmi baseball sapkát az arcomba húzta, mintegy rostélyt. Véd kicsit másképp, mint tervrzték, de véd! Végre, elindult a lábam. Immáron nem olyan gyorsan. Akadalyozott a rostély és annak okozója. Elbotorkáltam a vonathoz. Felszálltam. Kerestem egy üres helyet. Leültem. Így is, úgy is. Pergett előttem a film. Elemeztem. Hasonlóság, ellentét, párhuzam. Mindezt könnyeim közepedte. Mi volt a címe. Nem jutott eszembe. Elő a telefont, a net mindent tud. Vak találgatások. Első szerelem, Szerelem első vérig,....... végtelen tötrténet, szerelem történet. Vagy nem az vagy semmi. Pedig az utólsónál úgy éreztem, megvan. Hát persze, ha angolul próbálom. Megvan! A vonat közben begördül Vácra. Átszálok. Rostély a fejemen. Elindítom a lejátszást, meg még néhányszor és ríkatom magam, míg a térerő megszűnése félbe nem szakít. Hát igen, ez a Love Story.


https://youtu.be/8rT46hVQHIA