Megadott szavak

/pillantás, sejtelmes, fénylő, apró, múlik, büszke, pillanat, fehérség, ég, boldog/


Poet király, ( nagyon király)
Szörföl az oldalán,
Hadd látom, úgymond, mit kreált
E hű kompániám.

Született-e új, szép szonett,
Vagy kósza limerick?
Fejlődést, fénylőt láthatok,
Vagy többre nem telik?

S a kép, a szóval festett kép,
Szörnyszülött, zavaros?
Az agyament rémségekbe
Gondolni is bajos?

''Uram! Bár az oldal, tudjuk
Amatőrrel teli,
De olvasd, rímfaragásban
Mind örömét leli.''

''A fórumban játszadoznak,
Mint boldog gyermekek,
S egyre másra pakolnak fel
Rögtönzött verseket.''

Poet király, ( nagyon király),
Így tallózgat tovább,
Selejtezni vágy sok mű közt,
Mely sérti a szabályt.

Moderátorok ''szobája'',
Hol eznap este jár,
Colletus ki alázattal
Szolgálja a királyt.

Lelkendezve tálalja fel
A napi kincseket,
Modern, elvont, torz szerelem,
Hol görcs van rím helyett.

''Ti fiúk! Ti fiúk! Ennyi?
Már jobb nem is lehet?
Büszke szívem nem találja
A tehetségeket!''

'' Egy téma van énekelni,
Nyávergó szerelem?
Hol terem a nagy költemény,
Mely mennybe megy velem?''

Moderátor mind összenéz,
Majd pillanat alatt,
Garmadával túrják fel az
Új alkotásokat.

'' Itt van király, a téma nagy,
Habár ez is szonett,
Csak rímek nem úgy sorjáznak,
Sőt, itt-ott nincsenek.''

'' Újszerű és oly szép a kép,
Bár nincs hozzá keret,
Szemöldökbe font érintés,
Vedd ezt a gyöngyszemet!''

'' Törlésre el!''- ( hú, de komor,
berágott a király. )
'' Amatőrök közt nem akad,
Ki több a gagyinál? ''

'' Nagy jó uram, ím most érkezett,
Egy apró szösszenet,
Belőle én kigyomlálok,
Majd minden közhelyet.''

'' Jaj, de akkor verset, címet,
Végzet egyszerre ér,
Várhatnánk míg divattá lesz,
A mindent semmiért.''

De buzgón és hivatlanul,
Regisztrál harmadik,
Pillantás is elég látni,
Sejtelmes karcait.

''Többet ér papír fehérség,
Mint rárótt gondolat.
Máglyára! Szép ha lánggal ég,
Hadd látok hamvakat! ''

Poéta ifjú kommentel,
Firkál panaszfalat,
Törlést ér a vakmerőség,
S a sűrű Q-s szavak.

Poet király, ( nagyon király ),
A portálon dühöng:
'' Máglyára, vagy múlik dicső,
Törölni kínözönt!''

'' Ha! Szüntelen ki súg nékem,
Rút sláger szöveget,
Miért szül még most is bárdom,
Hitvány rag rímeket!''

'' Ha! Vigyétek égetni mind,
Pongyola verseket,
Kirúgom Berot ha könyvbe
Szerkeszti ezeket! ''

Inkább önként törlésre ment,
Az amatőr brigád,
De nem bírt jó verset írni,
S áldani a királyt.

Megadott szavak:   / szakma, hárít , előad , cikornya , lajbi , jelző ,horzsol , korpa , dugvány /

/dőre, esendő, egres , lényeg, észlény, vetés, teve, ette, élet, oklevél/

A mamóka elment jó papó után...
Az örökösök, mint garázda horda,
Kacattá silányult vén tárgyaikat,
Udvari máglyára vetették sorban.

Szúette, kopott tulipános láda,
Talán könyörgött is, hogy mentsem meg őt...
Engedték. Észlényeknek más a lényeg,
S nem látják mit regélnek régmúlt idők.

Felfedezni hívott dohos rejtekét...
Papírok, fényárban fürdő sok lelet,
Levelek, poros kalendáriumok,
Biz' senki sem látna bennük kincseket.

Kalendárium az életnyi múltból,
Vigyázva forgattam málló lapjait,
Titkot sejtve, az ősit, a bölcs tudást,
Egy letűnt kort, - barangoltam napjain.

Tán mint bibliát becsülhették egykor,
Életre keltek a vidéki népek,
Kik alázattal vették intelmeit,
S látták idejét szántásnak, vetésnek.

Sorolt dolgot, népi hiedelmeket,
Szólt mit tegyen a gazda ha nem dőre,
Mint metsszék a szőlőt, málnát és egrest,
S miként vigyáz az Úr a szenvedőre.

Lapjai közt simult porladó grafit,
Mint napló készült a napi számvetés,
Hány pengőt adott a zord szívű kufár,
Az mire lett elég és mire kevés.

Mint oklevél az a kalendárium,
Dokumentumba zárt esendő élet,
Sorsukat tűrték, mint teve a szomját,
S keményben is hitték a jót és szépet.

  Jó reggelt kívánok kedves Vallejo!
Nos, íme a téma: A cím stílusosan Párbaj.:)
Egy kis angyal és egy kisördög földi tanulmányútjuk során azt a feladatot kapják főnökeiktől/akik unalmas ráérő idejükben kis fogadásokat szoktak kötni/, hogy keressenek egy szerencsétlen balekot, és kezdjenek harcot a lelkéért, próbálják meggyőzni, miért az ő főnökeik szolgáltatásait válassza. Tehát ugye az ördög megvenni, az angyal megmenteni kívánja a lelkét. Egy művészkávézó kulcslyukán suhannak be, és rátelepednek egy kezdő költő vállára, aki ebből a nehéz mesterségből kíván megélni, egyelőre nem sok sikerrel és lassan elveszti a hitét, már bármit megtenne egy kis sikerért.. Én, az ördög kezdek,A-A-B-B, versszakonként négy sor, 12 szótag/sor, és a végkifejlet reményeim szerint ugyanúgy adni fogja magát, mint legutóbb.:) Olyan 10-12 versszakra számítok, de ahogy jön!;) Hajrá!

 

Na, te szegény flótás, bajban vagy, azt látom,
Rég nem vagy már legény a költői gáton!
Hogyha reám hallgatsz, jön csőstül a siker ,
Ami pénzzel is jár, s nőkkel, világ hírrel!

Elhagynád a hited, ó te szegény lélek?
Hiúságot csábít csillogó ígéret.
Talmi fénye légyen számodra a mérték,
S feledésbe merül mi az igaz érték?

Ne kárálj, te szárnyas! Igaz érték, mi az?
Tán csórón, éhezve, várjon egy szebb tavaszt?!
Tudjuk, hogy értéke csak a pénznek lehet,
Azzal tud kihúzni egy-egy kemény telet!

Ne csüggedj poétám, türelmed kincset ér,
Az életben biz' kell küzdeni mindenért,
Mint zászló fog lengni papírra rótt szavad,
Követőiddé lesz mind ki most hallgatag.

Hallgatnak, mert tudják, költészeted meddő,
De ha Ihlet mégis születik,és felnő,
Szegény korcs lesz csupán, képtelen a létre,
Bármibe is kezd majd, tolják mindig félre!

Ne a siker űzzön, magasztosabb eszme,
Mely a jelen kornak s jövőnek üzenve
Szüli alkotásod, s hagy nyomot utánad,
Amik megingatnak, pillanatnyi vágyak!

Jelened sikere jobb jövőd záloga,
Elfojtod vágyaid-ez futtat zátonyra!
Lelked, mit kívánok sikerért cserébe
Add, s a Világot adom a kezedbe!

Volt elődöd dicső, példáját ajánlom,
Sikertől részegült Lédával az ágyon,
Tapsvihar és vérbaj, züllött lett és léha,
Régen róla zengtek, de ma már csak néha!

De hogy mekkorákat mulat Ő a mélyben,
Panasz szava nincsen, lángol forró kéjben!
Pokoli az élet, ha nincs benne móka,
Örök kéjmámor jön, mikor üt az óra!

Az Úr által éled benned a gondolat,
Tollat adott néked és fontos dolgodat,
Kezedben fegyverré válhatnak a szavak,
Hirdetned kell mind a szépet és igazat.

Nagy Uram tette a kétséget szívedbe,
Keserű igazság hatalmas istene!
Lelkedért hírnév jár, ne kínozzon kétely!
Sejted már hogyan lett híres Hajdú Péter?!

Ha hiába ontom intelmeim néked,
S te sem leszel más, mint menthetetlen lélek,
Sátánnal köss alkut maradék időre,
Legyél csak Lucifer pokoli költője!

oOo

Sugallatok közt nőtt bizonytalansága,
Utolsó szonettel készült éhhalálra,
Hogy azt szavalva lép mennyek kapujába,
S míg írta csendesen felkopott az álla!

Verspárbaj eredményeként született írás mely Detti(Nevadett) és köztem(Vallejo) zajlott a fórumban.
A páratlan szakaszok Vallejo a párosak Nevadett strófái.

Hallod-e te asszony, több mint gyanús nekem,
Mintha itt e tojás kicsit nagyobb lenne.
Tán csak nem gyalázat esett a fészkemen?
Ne csodáld, hogy kétely éled a szívembe.

Hites uram, CsipPál, mit képzelsz Te rólam?!
Hibás génjeidért ne engem hibáztass,
Hogyha félreléptem, hulljon ki a tollam!
Ragadjon magával vérszomjas rétisas!

Még hogy a génhibám? Hú de gyenge válasz!
Pironkodás nélkül vélem mented magad?
Ennek ád az isten szökdöséshez szárnyat,
S belőlem mást nem lát, mint palimadarat.

Az vagy, Pali, madár! Végre, hogy belátod!
Többre tartod magad, én ezt mindig láttam,
De sohasem kívántam másik állatot,
Pedig isten úgyse, nálad jobbra vágytam!

No, ha már ott tartunk, hogy szó tollra tévedt,
Tudom, hogy vágyad él a pucérkodásra,
Bölömbika szomszéd mindig téged nézett,
Biztos őt gondoltad hajnali trillába!

Pont ővele vádolsz?? Ne nevettess kérlek,
Bölömék Bikája van tán három arasz,
Tudod jól,hogy nekem nem fontos a méret,
És 'biz ő hatalmas, jobb, ha csendben maradsz!

Ó én buta tollas kelepcébe léptem,
Gonddal választottam hűnek hitt tojómat,
Nem lehet a madár szakadatlan résen,
S szabad lesz az útja minden csábítónak?

Miért nem bízol bennem, adtam tán okot?
Oly sok fiókánk volt, egyik sem egyforma,
És ha ez most nagyobb, mint ahogyan szokott,
Vinnéd szegényt máris fel a Taigetoszra?!

Nagy a keserűség, marja a begyemet.
Zabigyereket költ nyakamra a párom,
S én fogjak legyeket, a fene egye meg,
Ki sem kelt a nyamvadt de máris utálom!

Ha ő nem kell neked, engem is elvesztesz,
Fiókákkal együtt örökre elhagylak,
Gyermektartásul húsz kukacot fizethetsz,
Ezt hetente várom, vége hát a dalnak!