Megadott szavak

El kell oszlatnom minden tévhitet,
Furcsa dolgok nem csak Emberrel esnek,
Ha nem óvják kellőn őket égiek,
Láthatjuk, állatok sem olyan szentek.

Lázas izgalomtól zsongott a határ,
Banzájra gyűltek az erdei népek,
Süldő nyúlfiúnak ünnep volt e bál,
Pár nappal korábban lett ivarérett.

 Hangulatfény özön a rekettyésen,
Szentjános bogár, ezernyi szép lámpa,
S míg zengett kabócák retro zenéje,
Kéjjel szürcsöltek nektársör habjába.

 Szédült a nagy fülű mohón piálva,
Hamar homályosult a kép és a hang,
Így jár, ki mértéket veszít ivásban,
Hazatessékelték a rutintalant.

 Kótyagos fejjel imbolyogva lépett,
Néha rázendített valami dalra,
Ó de fárasztók a kalandos éjek,
Szundítani rogyott töltésoldalba.

 Pont arra vezetett két sovány ordas
Éhséget enyhítő éji portyája,
Imával áldották az öreg holdat,
Fényénél találtak nyúlvacsorára.

 Csont részeg tapsi, míg békésen hortyogott,
Mindenik hitte zsákmány a sajátja,
Ki kellett vívni a harapásjogot,
Halálos seb tett pontot a vitára.

 Már pitymallott, hűs harmat szállt a rétre,
Nyújtózva ébredt a kába nyúlgyerek,
Résen pislantva rémülettel nézte,
A vérbe dermedt két farkas tetemet.

 Döbbenve tágultak a csipás szemek,
Eszmélésre jut a tisztult állapot:
„ Lám, ha kicsit iszok, nem fékezhetem
A bennem bújó vérengző állatot! „

 Nos az úgy volt, hogy az Erika a PERA szólt, hogy kihívott, én meg kimentem. Vagyis be. A párbajba. Aztán ő mondta, hogy akkor mennyünk paradicsomba, de én mondtam nem vagyok VEGA. Erre ő, hogy írjunk róla, erre én, hogy jó, erre , hogy én mondjam meg hogyan. Mondom akkor jó, sőt meg is mutattam neki. Mármint, hogy hogyan írjuk meg. Na szóval ez lett belőle, aztán ami egyenes, de nem úgy azaz enyém, ami meg dől azaz ővé. Nos így volt.

S mondá az Úr:

Ádám fiam láttam senyvedő magányod,
Füge levél alatt csak magad találod,
Gondoltam jót tesz a bordabiopszia,
Teremtőnek arra is kell gondolnia,
Mi mindenre jók a szövetállományok,
Másik emberformát génmanipulálok,
Ím a Nő, végtermék, mely örökkön párod,
Bizonyítsd be nékem sohasem hibázok.

Éva monológ:

Rajtad miért nincsen ennyi apró metszés?
Morbid álmod közben egyszer vagdalt a kés?
Ki vagy? Testvér, apa, pár, de hol a köldök?
Csakis az esett le, jók a hosszú körmök...

Próbálj ellenkezni, én szántani fogok,
Kísérleti nyúlból kétéltűt faragok!
Kedves kígyóm, erre ritka név az Ádám,
Almáimmal őt bizony meghajigálnám...

Ádám:

Hát te lennél a nő, a mennyei termék?
Te dolgod idézni áldást és szerencsét?
De nem értem, ha én hajlítom a vasat,
A te mellizmod vaj' miért hatalmasabb?

Szemed miért csillog, s fut bőrömön végig?
Az alhasi görcsök csak gyanúm tetézik.
Nem igazán tudom mi történik velem,
S miért nyújtózkodik a fügelevelem.

Vi/a:

Ádám a fügelevél alatt rejteget
Egy kis rokont, titkát hamar megfejtheted,
Ha almádból harap, s hogy ki kinek fia
Azt is megtudod! (Simogass csak bestia...)

(Látod én is mozgolódok...) Nem szereti?
Kotyvassz az üstödben almaszörpöt neki,
Kend a szádra ( mily édes a csók...) rúzs helyett,
S rád pillangószárnyú szerencse integet...

Ádám:

Ha mellém rendeltek saját használatra,
Hogy egymással legyünk mi fajunk alapja,
Ne vesd közénk rögvest a kételyt, mint magot!
A kígyót, a dögöt miért mustrálgatod?

Jöjj almafa hűse csábít pihenésre,
Várhat kicsit a föld benépesítése,
Beverem. A szunyát, mért értenéd félre?
Kígyó te meg pusztulj, mert Évike félne!

Vi/a:

Na, még elrontja az üzletet a tökfej!
Még hogy szunyálni... Aludjon benne a tej!
(Azaz: dehogy...) Almafa alatt... Jó ötlet,
Talán a tervem hamarabb gyümölcsözhet...

Megrázom a fámat, a gravitáció
Newton előtt működő szituáció...
Tök kellene nőjön, talán agyon ütné,
(A jövő nemzedék akkor nem röhögné...)

Éva:

Melléd bizony Ádám, csak nem használatra,
De nő a szerepét sohasem tagadja,
Nélkülem ki voltál? Gügye elméd kihagy?
Az az egy szerencséd, egyetlen férfi vagy!

Egyenrangú feled találhatnád bennem,
Ha nem vágynál állni ily' bőszen felettem.
Sanda gyanút ébreszt világra nyitásom?
Essünk túl az első tányérdobáláson!

Ádám:

Megsúgta az Öreg, miattam vagy aki,
Nékem kell majd egyszer nadrágot hordani,
Férfi lehet ura a végső szavaknak,
Tudd a szabályt, Ádám ki asztalra csaphat.

Hát, a férfié az utolsó szó: igen ...
Papucs alatt a derékszög is másmilyen...
Csapnék az asztalra, asztalon pálinka,
Almaízű éjben béke porainkra...

Éva:

Jól dalolt a kígyó, ha nem kell a lekvár,
Mámort hoz a nedű, cseppjeiben nektár.
Tudásra szomjazom, mi tilos érdekel,
Mindenkinek az jut, amit megérdemel.

Ádám:

Hej, férfinak lenni teher is és érdem!
Magányom múlté, de legyek folyton résen?
Vállamon nyugszik az emberiség sorsa,
Paradicsom élet már nem habos torta.

S mondá az Úr:

Mi e megbolydulás paradicsom-kertben?
Csődbe ne vigyétek az isteni tervem,
Mindegyiketeknek dolga akad elég,
Fiam te legyél férj, s te lányom feleség!
Ádám! Az erődet családnak szenteled,
Gondoskodj nődről és lépj át a gond felett!
Éva, néked mindig simítson a kezed,
S tartsd férjedtől távol a hülyeségeket!

Párbaj Barta Péter (forgács) a 2. 4. 6. 8. szakasz szerzője és Vallejo között
Vendég művész Ágota (gota) az utolsó két szakaszra.

''Felvirradt a nagy nap, két lovag csatája,
Győztesként elnyerni a királyi némbert,
Vaj' kinek lesz végül robusztus arája,
S véle fél királyság. Döntsék el kardéllel.
Jó király, jobb felől Szőr Vigyor érkezik,
Nemes szívű lovag Tudorok házából,
Balról Bufurciát hőn dicsőíteni,
Jő Bór Komor lovag Kumkodok várából.''

Halljátok meg hangom! Itt jő a rettegett!
Királyi vér, mitől buzogánya ragyog
Ha írnak lovagregényt, övé a főszerep
Éljen Bór Komor! Szőr Vigyornak egy papot!

A hős Tudoroknak párja nem akadhat,
Mind ki gyilokra ment porba hullott végül,
S kik megúszták élve, messzire szaladtak,
Tanul lovagotok saját szégyenébül.

Kerekedj apródom, nézz utána gyorsan,
Valami nem tetszik, jobbágyszagot érzek,
Nemesi levele, valós vagy valótlan,
Ha paraszt, halkuljon! Ha lovag, szerényen!

Ó, ti balga népek, vérre szomjas csorda,
Bárgyú kántálástok nem ér győzedelmet,
Röpke pillanat és osontok akolba,
Ha levágják Komort, e született vesztest.

Borra - Szőr bármikor, mond, Te még nem unod,
Hogy öszvéreden csacsiságokat rebegsz?
Szőrre- Bór meggyötör, kérdezd meg a húgod.
Lásd be és légy Komor, meghagyom életed.

Kigyelmedet lovag én még nem ösmerem.
Szívem sajdul belé, hogy módom se lészen,
Hamarabb lesz feje tűzve dárdahegyen,
Hisz e véres mező az otthonom nékem.

Honfoglalni vagyok, ennyit tudnak rólam,
Szeretett otthonod, aprócska állomás,
Cégéred még ragyog, lecserélem holnap,
Maradsz egy bájvigyor, kifulladt látomás.

Messze földön hírré válik neve lovag,
Sírva zengi ország minden krónikása:
''Mellvértbe öltözött!-Mily botor gondolat,
Ő volt ki a sarat egy percig sem állta!''

Váratlanul fordult események lánca,
Szóra emelkedett a királyi szuka,
Hullámzón követte rettenetes hája,
Csendesült a tömeg, váratott a tusa.

***********

Adok én majd ''némbert'', meg ''robusztus arát''!
Ki hallott már ilyet!Ellátom a baját!
Fél királyság kéne?Jó, hogy nem az egész!
Mit is szeretnétek, papucshős, KÉT VITÉZ?

Ilyen balga módon egymást gyilkolnátok?
Közben meg eleped gyönyörű ARÁTOK.
Nincs itten ma nyertes!Mindkettőtök az lett!
Ezért jutalomból, oltárhoz VEZETTEK!!!

 Verspárbaj Detti (Nevadet) és köztem.

Kedves Detti!

Amit kitaláltam nekünk egy szituációs téma.
Csi Gábor és Csi Gáborné született Éti Gabriella
Pár éve kötött házasságot ott balra a galagonya alatt. Szépen éltek míg meg nem jelentek a mezítelen spanyol csigák.
Ez természetesen féltékenységi rohamot idézett elő az asszonyságban. A születendő versben ennek kell hangot adni, szerepek szerint.
Én a mentegetőző csigafiú leszek. A vers legyen szakaszonként négy soros,soronként tizenkét szótagos, keresztrímes (ABAB). Kb. 5-5 szakasz mindegyikünkké, addigra ki kell teljesednie a családi botránynak.
Nos kezdje kérem a zsörtölődést!

Csigaliba

Belém fagy a szó,s érzem, elalélok,
Pőre bőrén csupán csigáék kocsonya!
Lám, hogy lesi Gábor, azt hiszi, nem látok,
Fantáziája mint szutyakos pocsolya!

Mért lett oly hirtelen ábrázatod komoly?
S lekonyulni látom, két kicsinyke szarvad,
Derűd tovaillant, gondolatod komor.
Mindent megbeszélünk, folyton ezt szavaltad.

Kiböki szemeim kéjsóvár pillantás,
Amivel szomszédunk macáját kémleled,
Testén mit látsz,az csupán művi csillogás,
Vazelint használ, s csillogó testkrémet!

Méltatlanul szólalsz ó én házas párom,
Emlékedben foszlik galagonya hűse,
Hűséget esküdtem ott még tavaly nyáron,
Véled keltem nászra csápjaim lesütve.

Rég volt már ama nász amiről kuruttyolsz,
Csak nagy ritkán hűsölünk immáron együtt,
Nálunknál többet csak galambpár burukkolt,
De hanyagolsz mióta a Pucér megjött!

Nudista külföldit különben sem nézek,
Hát nem is csábíthat mezítelensége,
Nem látom mint gyaláz erkölcsöt, szemérmet,
Damilos fűkasza vigye a fenébe.

Van jó mód hűséged bizonyítására:
Ne legyen kegyelem, likvidáld a némbert!
Szükséged lesz két szép pár futókacsára,
Pucér csiga-gyilokra még ma felbéreld!

Hát idáig jutott a féltékeny benned!
Bárki mászik erre kéjjel vonaglóan,
Bűnbe űznéd urad, csak nyugodjék lelked,
Én nem leszek görög csiga a falóban.

...Minő Csigadonisz, férje a némbernek!
Kacsingat évődőn, ugratja bicepszét,
Elhagylak őérte, unom a képedet,
Csi Gábor, nem kellesz, élvezd a párcserét!

A házasságoknak, bizony az hátránya,
- Napvilágra kerül, ha nullás liszt kidől,-
Tündérrel teszünk szert szunnyadó sárkányra,
Önérzetes csiga vegyen fel nyúlcipőt.

De mi végre futnék belé vakvilágba?
Soha nem teremne sehol ilyen lélek,
Csak véled esik jól a fű majszolása,
Ne gondold Gabikám, hogy máshová nézek!

A zöld szemű mardosta érzékeny szívem,
Ettől voltam hisztis, mint buta-vad liba!
Béküljünk, Gáborom, tűnjön a bú innen,
Érjen hát véget az oktalan galiba!

/pillantás, sejtelmes, fénylő, apró, múlik, büszke, pillanat, fehérség, ég, boldog/


Poet király, ( nagyon király)
Szörföl az oldalán,
Hadd látom, úgymond, mit kreált
E hű kompániám.

Született-e új, szép szonett,
Vagy kósza limerick?
Fejlődést, fénylőt láthatok,
Vagy többre nem telik?

S a kép, a szóval festett kép,
Szörnyszülött, zavaros?
Az agyament rémségekbe
Gondolni is bajos?

''Uram! Bár az oldal, tudjuk
Amatőrrel teli,
De olvasd, rímfaragásban
Mind örömét leli.''

''A fórumban játszadoznak,
Mint boldog gyermekek,
S egyre másra pakolnak fel
Rögtönzött verseket.''

Poet király, ( nagyon király),
Így tallózgat tovább,
Selejtezni vágy sok mű közt,
Mely sérti a szabályt.

Moderátorok ''szobája'',
Hol eznap este jár,
Colletus ki alázattal
Szolgálja a királyt.

Lelkendezve tálalja fel
A napi kincseket,
Modern, elvont, torz szerelem,
Hol görcs van rím helyett.

''Ti fiúk! Ti fiúk! Ennyi?
Már jobb nem is lehet?
Büszke szívem nem találja
A tehetségeket!''

'' Egy téma van énekelni,
Nyávergó szerelem?
Hol terem a nagy költemény,
Mely mennybe megy velem?''

Moderátor mind összenéz,
Majd pillanat alatt,
Garmadával túrják fel az
Új alkotásokat.

'' Itt van király, a téma nagy,
Habár ez is szonett,
Csak rímek nem úgy sorjáznak,
Sőt, itt-ott nincsenek.''

'' Újszerű és oly szép a kép,
Bár nincs hozzá keret,
Szemöldökbe font érintés,
Vedd ezt a gyöngyszemet!''

'' Törlésre el!''- ( hú, de komor,
berágott a király. )
'' Amatőrök közt nem akad,
Ki több a gagyinál? ''

'' Nagy jó uram, ím most érkezett,
Egy apró szösszenet,
Belőle én kigyomlálok,
Majd minden közhelyet.''

'' Jaj, de akkor verset, címet,
Végzet egyszerre ér,
Várhatnánk míg divattá lesz,
A mindent semmiért.''

De buzgón és hivatlanul,
Regisztrál harmadik,
Pillantás is elég látni,
Sejtelmes karcait.

''Többet ér papír fehérség,
Mint rárótt gondolat.
Máglyára! Szép ha lánggal ég,
Hadd látok hamvakat! ''

Poéta ifjú kommentel,
Firkál panaszfalat,
Törlést ér a vakmerőség,
S a sűrű Q-s szavak.

Poet király, ( nagyon király ),
A portálon dühöng:
'' Máglyára, vagy múlik dicső,
Törölni kínözönt!''

'' Ha! Szüntelen ki súg nékem,
Rút sláger szöveget,
Miért szül még most is bárdom,
Hitvány rag rímeket!''

'' Ha! Vigyétek égetni mind,
Pongyola verseket,
Kirúgom Berot ha könyvbe
Szerkeszti ezeket! ''

Inkább önként törlésre ment,
Az amatőr brigád,
De nem bírt jó verset írni,
S áldani a királyt.