Nawo blogja
Az örök éhség
Fohász
Gasztro vers
Érzem illatát
S ilyenkor,
Bár kegyetlen a jelen kor,
Hatalmába kerít a vágy.
Ízlelni sós csókodat,
Harapni csupasz combodat,
Eltölteni véled egy ebédet,
Hol Te vagy a puszta lényeg.
Bár ölelésed éget,
Ha belenézek a szemedbe,
Régvolt emlékek tükröződnek
A porcelánon remegve.
Aranykarikákon szűrődik át,
A múltból fellobbanó,
Torkot, lelket mardosó,
Szerelmi vágy.
Szent pecsét vagy, papi ruhámon.
Gyomrom katedrálisában,
Örökké ott leszel velem,
Kedvesem: Húsleves.