Nawo blogja

Vagyok aki vagyok

Embernek születtem, de még élek,
Szívponthoz közelít bennem a lélek,
Vagyok, aki vagyok, Atyámnak fia,
Kinek kereszten kell ma halnia.

Küldöttként érkeztem közétek,
Gyermeke voltam a fénynek,
Nullpont vagyok, az origó,
Ésszel nem, csak szívvel fogható.

Érzem, nincs már semmim,
Mi ne lenne tiétek,
Lelkem meztelen,
Készülődik a lélek.
A szeretet terhét,
Mely fátyolként ölel,
Szívembe zárom,
Mert nincs más hely bennem,
Kívül nem találom.

Ott vagyok a kereszt fájában,
Ott a vajúdó nő fájdalmában,
Ott állok, hol már nem láttok reményt,
Ott, hol a sötétben nem látszik a fény,
Hol nincsenek emberek, fegyverek dörögnek,
Golyóval mutatva utat a sötétnek,
Hol az elmébe nem ér el Istennek szava,
Hol nem kér már az, kinek nincsen mit adnia.

Örökül hagyom, mit bennetek láttam,
Ott élek tovább tested templomában,
Hol mélyen benned,
A lélek üresnek látszó magányában
Látható a lényeg:
Mely akár a kősziklán is átragyog,
Ha szívedben szűnik az űr,
Akkor érzed, hogy ott vagyok.

• Vallás