Nawo blogja

Szerelem
Nawo•  2023. január 26. 13:11

Mikor érzed, hogy kezedben tartod a fényt

                                                                                                                                             Ébredés

Éj bölcsőjében fogantál
Örök fény egén.
Palástod dobtad magad mögé,
Beléptél alvó lelkem pitvarába,
Hol ébredni vágytam,
Csendes magányban
A reményt hoztad felém.

Létezem,
Lassan nyílik két szemem,
Az álom elpihent.
Új világra ébredek,
Érzem, odalett magányom,
Itt vagyok Veled.

Szemed tükrében,
Hullámokon táncoló
Tündérek,
Fénylenek a csillagok,
Kék örvényben szédülök,
Hiszen ragyog!

Mosolyoddal
Mindennap új születés,
Gyermek leszek ismét,
Vágyakkal küszködő,
Kinek minden álom valóság,
Létező.

Halandóként látom
Születő világom,
Melyben Te vagy
Hitem és vallásom.
Már nem rémít a végtelen,
Szemed kékjében elmerülök,
Kedvesem.

Nawo•  2023. január 26. 13:07

Amikor szóvá érnek a dallamok......

                                                                                                                                              Örökké

Egy csepp,
Bánat vagy öröm küldte?
Nem tudom.
Felhőben fogant pillanat,
Mely örök kísérőd marad
Bársony pillák koszorúzta
Kék tavon,
Hol megpihent az alkonyon.

Egy csepp gördül az ajkadon,
A legszebb színpadon,
Majd a korallfényben
Csókot lehel, megremeg,
S nyakad gyöngyházfényű útján
Egy puha mélyedésben szendereg.

Egy csepp, mely felszökik
Ikerhegyek ormán,
A rózsaszín sztúpán.
Szent köröket leróva
Zarándokol tovább
Tested bársonyán,
A legszebb tájon,
Hol minden érintés egy álom.

Egy csepp, mely egyre lejjebb halad,
Míg egy virágos völgyben
Magára marad.
Álomszárnyon elsuhanó,
Közös létből kiáramló,
Nyíló szirmok világában,
Vágyak hangján ölelkező,
Boldogságnak mámorában,
Angyalom.

Pacsirtámnak

Nawo•  2023. január 23. 13:55

időnként csapongok, csatangolok...

   Néha

Néha még érzem a pillanatot,
mikor először beléptél, s Veled illatod.
Néha még látom messziről alakod,
ahogy lépéseid, távolról közelre váltanak,
arcot adnak, ajándékot,
szerelemnek, vágynak.

Gyújtópontja vagy a Világnak!
Létezésem értelmét benned látom,
Vagy mint az ébredés nélküli álom,
Melynek mélységét kékségedben találom.

Üres pillanataim nincsenek,
Veled álmodom az életet.
Bár lélegzethez nem juthatok.
Néha még, köréd szövöm álmok palástját,
hunyt szemeim fátylán át.
Néha még, réteken,
hitetlen szerelmek pillangó szárnyakon
kergetnek.

Néha még érzem, megmaradtam,
szeretetre vágyó, gyermeknek,
ki fogja két kezed.
Álomból villanó riadt tekintetem,
fészkedre libben,
nyugalmat benned lelek,
hol csak a mesék vannak, éber alkonyon.


Csendben lépünk elménk fűtengerében,
lilába játszó kékek ölelnek, szeretnek,
Majd egyszerre hazatérnek,
a tovalibbenő csalfa fényben.



Vers szerkesztése