Nawo blogja
EgyébAz erdő mélye...
Erdő II.
Véres nászban fogant
gyötrő temetés,
Ez volt része mindeneknek,
Tévelygő,
Kárhozatra szomjúzó,
Lelkeknek.
Létük homlokára,
Lehelt sötét csókot,
A farkasok szája.
Hazátlan nomádok,
Örök megvetettek.
Kik nem kellettek
Élőnek, holtnak,
Mikor világra vonyították
A Holdat.
Éj fiai ők,
Átkozott szépek,
Alabástrom foggal adnak kegyelmet
Az erdei népnek.
Minden összefügg...
Érzelmek
Három vers egyben
Némán csüngtünk a fénylő lombok alatt
Egymás ajkain csak a csend maradt
Éreztük szomjazva aranycseppjeit
Két megnyílt világ összeolvadva
Egyesült a közös teremtésben
Holdat és Napot mertünk álmodni
Képzeltünk éjeken át
Erdőnkben ezüstpalotát.
Vertikálisan és horizontálisan három vers.
Az első....
Hullámok
Állok a parton, a végtelen térben,
Mint magányos, apró emberi lény,
Fűszeres illatok szállnak a szélben,
Szelíd mosolyod hozva felém.
Partot ölel víz lágy csobogása,
Halk szavaid igézete él,
Zöldbe, ha nézek, száz remegéssel
Rezdül a lelkem, mint kis falevél.
Kereslek Téged, bárhová nézek,
Mindig ott látlak, hol én akarom,
Nézem a távoli part csillanását,
Isteni ékszer szép nyakadon.
Érzem, búcsúzik a Nap,
Levetve bíbor köpenyegét,
Átveszi szépen éji palástját,
Ezüstös fényét hinti feléd.
Szép szemed látom, égre ha nézek,
Csillagok fénye tűzbogarát,
Egy vagyok véled, Kedves, ha érzed
Távoli lelkem hódolatát.
Nem minden az, mint aminek elsőre látszik....
Terminátor
A Föld köpenyén választék,
Alkonyati erdőben
Szürkület.
Álmokat csalogató,
Éjbe húzó,
Örök görbület.
Sagákat idéző,
Motor nélküli bátor,
Holdszarvú takarónk vagy,
Terminátor.
A fegyverek időnként bennünk dörögnek....
Culloden Moor 1746
Minden-földi szabadság
Ott álltam Culloden mezején,
Éreztem a puskapor szagát,
Indult a klán, dühét kísérték
Harci kiáltások,
Magányos dudák.
Nem kértem kegyelmet,
Hitet és feloldozást,
Csak vártam az áldomást,
Felföldi sóhajt,
Kezet és kardot,
Ökölbe szorított pajzsot,
A harci kiáltást,
Dudák zenéjét,
Mellemből préselt fohászt.
Szentek és boldogok
Vállamon ülve találgatták,
Kinek adnak végső kegyelmet
Angolok, buldogok.
Testemet szuronyként verték át a szögek,
Véres látomás.
Halott sóhajtott.
Tépett vásznakon sirattam
Testét vesztett lelkem.
Hangában süppedt, sivár mezőkön,
Hol tartanba szőtt álmaink ragadtak,
Hollók károgták fülünkbe
A végső áldást.
Utolsó kengyelpohár,
Vérrel kevert föld,
Áldomás.
Nem halottak vagyunk,
Élünk.
Sár, véres halmokban kísért létünk,
Nem félek,
Új álom látogat új korokat.