időnként csapongok, csatangolok...

Nawo•  2023. január 23. 13:55  •  olvasva: 28

   Néha

Néha még érzem a pillanatot,
mikor először beléptél, s Veled illatod.
Néha még látom messziről alakod,
ahogy lépéseid, távolról közelre váltanak,
arcot adnak, ajándékot,
szerelemnek, vágynak.

Gyújtópontja vagy a Világnak!
Létezésem értelmét benned látom,
Vagy mint az ébredés nélküli álom,
Melynek mélységét kékségedben találom.

Üres pillanataim nincsenek,
Veled álmodom az életet.
Bár lélegzethez nem juthatok.
Néha még, köréd szövöm álmok palástját,
hunyt szemeim fátylán át.
Néha még, réteken,
hitetlen szerelmek pillangó szárnyakon
kergetnek.

Néha még érzem, megmaradtam,
szeretetre vágyó, gyermeknek,
ki fogja két kezed.
Álomból villanó riadt tekintetem,
fészkedre libben,
nyugalmat benned lelek,
hol csak a mesék vannak, éber alkonyon.


Csendben lépünk elménk fűtengerében,
lilába játszó kékek ölelnek, szeretnek,
Majd egyszerre hazatérnek,
a tovalibbenő csalfa fényben.



Vers szerkesztése

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Siri2023. január 23. 20:45

Ámulatba ejtő versek. Gratulálok! Nagyon tetszik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom