Az első....

                                                                                                                                                                   Hullámok

Állok a parton, a végtelen térben,
Mint magányos, apró emberi lény,
Fűszeres illatok szállnak a szélben,
Szelíd mosolyod hozva felém.

Partot ölel víz lágy csobogása,
Halk szavaid igézete él,
Zöldbe, ha nézek, száz remegéssel
Rezdül a lelkem, mint kis falevél.

Kereslek Téged, bárhová nézek,
Mindig ott látlak, hol én akarom,
Nézem a távoli part csillanását,
Isteni ékszer szép nyakadon.

Érzem, búcsúzik a Nap,
Levetve bíbor köpenyegét,
Átveszi szépen éji palástját,
Ezüstös fényét hinti feléd.

Szép szemed látom, égre ha nézek,
Csillagok fénye tűzbogarát,
Egy vagyok véled, Kedves, ha érzed
Távoli lelkem hódolatát.