Napszél

Hosszú út

 

Az élet egy kiszámíthatatlan út,

Hol porral bélelt, hol rögökkel teli.

Az ember fia ha válaszútra jut,

A helyes útirányt, nem mindig leli.

 

De halad. Hol lélekszakadva rohan,

Olykor elgyengülten kúszva vánszorog.

De oly hosszú az út ily magányosan,

S közben száz megveszett kutya rámorog.

 

A vicsorgó kutyák mint a csalódás,

Küzdés, az ezerszer elvesztett remény,

Lélek mélyén bújó fájó vágyódás,

Nem lesz már jobb, csak a világ peremén.

 

De eljutni oda, jaj de nehéz lesz!

Sok könnyel jár mely folyókat fakaszt,

Elkeveredni az út legvégéhez,

S megtalálni a rég keresett vigaszt.

Az én kis dobozom

 

Van egy kis dobozom,

Ebbe mindent beleteszek,

Ami nekem kedves,

Mit az életben szeretek.

 

Beleteszek egy jó szót,

Mit meghallgathatok,

Ha nincs mellettem senki,

Ha egyedül vagyok.

 

Egy csillogó könnycsepp,

Ez is belekerül,

Mely a nevetéssel,

Boldogan elvegyül.

 

Benne lesz még bizton

Az őszinteség is,

Ha hamisság vesz körül,

Remélhessek mégis.

 

Otthonra lel benne

Egy csipetnyi érzelem,

Egy falatka érintés,

Édeskés szerelem.

 

Ha megtelt a dobozom,

Egy szalaggal lezárom.

Magányos napokon,

Magamban feltárom.

Nem élni

 

Nem élni és nem szeretni,

Folyton nem szeretve lenni.

Nem szólni mert hiába már

Néma marad csóktalan száj.

 

Magány ölel, közöny simít,

A vágy benned némán sikít.

Ne mosolyogj, ne élj, ne higgy.

Ne érezz, csak felejts, de itt...

 

Lelkedre dobj erős páncélt,

Ne nézz senkit, hamis álcélt.

Menj utadon míg nem késő,

Míg nem ezen perc lesz a végső.

A lélek sikolya

 

Adj egy korty vizet,

mert szomjan veszek!

Kiszáradva gyengén,

Benned szenvedek.

Cserepes ajkam

Néman jajveszékel,

Engem már csak a

Túlélés vezérel...

Élve eltemettek,

Fuldoklok! Nem hallod?

E sötét veremben

Lassan meghalok.

A boldogsághoz ez is elég

Mint könnyű tollpihe sodródni valahol,

Kibukfencezni egy öreg fa alól,

Gyermekin csobbanni a hűs Balatonba,

Majd vacogva kacagni, egy nagy fagyit fogva.

 

Napon lesülni, árnyékban pihenni,

Kedvesed szemébe mélyen belenézni,

Ölelni, csókolni, sírva nevetni,

Szeretni valakit és szeretve lenni.

 

Zenét hallgatni, táncolni, dalolni,

Mámoros éjszakán összekapaszkodni.

Játszani, vigadni, az időt feledni,

A boldogsághoz ez kell, semmi több csak ennyi...