A hegyeken túl

A hegyeken túl

Vajon a hegyeken túl mi lehet?

Az örökkön áhított szeretet?

Még a nap is ott pihen meg este,

Csodás hely lehet, méltó egy versre.

Csak fel kell jutnom a hegy csúcsára,

Hogy átlássak a túloldalára.

Tán mit látok, maga a csoda lesz,

Rózsás fények, csábító messzi nesz.

Ahol a könnyek édesek és jók,

Nem bánattól, csak örömtől valók.

Ahol az érintés nem fáj soha,

Ott a sors áldás, nem ily mostoha.

Fel kell jutnom ha lábam vérzik is,

Ha mosolyom mindaddig még hamis,

Ha kezeim tüske szúrja, tépi,

Hátha jó lesz így, hátha megéri.

Talán ott az élet, a hegyen túl,

S ott nem feszül túl örökké a húr

Ott boldog és önmagam lehetek,

Talán bátor leszek és lemegyek.