Napsugar59 blogja

https://sites.google.com/site/villanasok/n59

Hálás köszönetem szeretném kifejezni Zsefi Zsanettnek, aki kimentette a Virtusba írt írásaim egy részét. Lám, most a sors a Poeton összehozott minket újra, ami azt mutatja, hogy egy úton járunk a lelkünkben, s köszönet ezért a Poet szerkesztőinek is.

R

Március van, hull a hó
nem jön most a télapó,
elhalasztva minden ünnep,
jégvirág jut a hősöknek.

Láttál-e már, komám, tavaszi hajnalon
éneklő rigót a kopasz ágakon?
Fejét felveti, csőre égnek mered,
Fefújja kis begyét, úgy zeng egy éneket.

Csodállak kis madár, megrázom szárnyamat,
szánalmas látvány, mint forgatom vállamat.
Már tollam sincs nékem, ami felrepítne,
s ha fejem felvetem, teszem azt nyüszítve.

De ha Téged látlak, felreppenő szépség,
tudom, nincs hiába felettem a kék ég.
Hallgatom hangodat, megtanítasz hinni,
bár rég elfeledtem emberekben bízni.

Éjszaka van,

a holdvilág sem süt be az ablakon.

Koromsötét

homály röpül most súlyos szárnyakon.

Aludnom kéne,

de messze elkerül az álom.

Irigykedve

nézem hát, ahogy horkol párom.

Csitt!
Csend.
Béke.
Egymás
fénye
hálatelten
átölel.