Napsugár blogja
Hiányzó jegenyefák ( képes feladványra írtam)
Hiányzó jegenyefák
Égbe nyúló, sudár jegenyefák,Olyan délceg tartásúak, mint a katonák,Mindig csodáltam óriás egyenességét,Lehetetlen volt megérintenem tetejét,Árnyékot ad az úton haladónak,Hűvöst a megfáradt vándornak,Alatta gyakran megpihentek,Szalonnáztak, töpörtyűztek,Sajnos napjainkra megritkultak,Vihar után az aszfaltra borultak,Tornádó törzsűket kettéfűrészelte,Matuzsálemeket megtizedelte,Pótolni kellene a hiányzó jegenyéket,Ültetni helyükre apró csemetéket,Unokáink is gyönyörködhessenek bennük,Nőjön utókornak óriás termetük,Ma már divat gyerekeknek ültetni fát,Törzsébe belevésik életkorát,Talán így pótlódnak a jegenyék,S sűrűn kizöldellnek az ifjú legénykék.Szilfák az úton
Elviselhetetlen hőség
Tűzgömb a napkorong,
Mint a láva úgy forrong,Felperzseli az élővilágot,Szétégeti a kinyílt virágot,Éltető vízesésre vágyom,Hűsítő esőért száll sóhajom,Zuhatag, patak, vagy forrás,Hőségben áldott csobogás,Lágyan hullámzó folyó,Lelkemet cirógató páragolyó,Közelében felfrissülök,Szép emlékeimbe elmerülök,Kristálytiszta tó fodrán,Csobbanok habok hullámán,Hűs víz felüdíti testem,Élénkíti csontszáraz szívem,Elviselhetetlen a rekkenő hőség,Vízparton ér egy kis enyhesség,Kedvemre lubickolok a vízben,Bőrömre vízcseppek simulnak selymesen.Dagonyázás
Dagonyázás
Elmennék még dédim tanyájára,Terebélyes eperfás udvarára,Ahova gyermekkori emlékeim fűznek,Nem volt sehol frissebb íze a kúti víznek,Unokatesóimmal sokszor ott játszottunk,Volt, hogy sárban térdig dagonyáztunk,Ástunk egy nagy homokgödröt,Vízzel teli odahordtunk hat vödröt,Belelocsoltuk mély árkunkba,Ugrottunk mezítláb a vízmosásba,Talpunkkal dömöcköltük a sarat,Egyszerre jól meggyúrtuk pocsolyánkat,Majd belehuppantunk a nagy hordóba,Hápogtunk egymáshoz, mint kacsák a tóba,Lemostuk magunkról a nagy sarat,Száradásig csipkelődtünk hűs tornác alatt,Felmásztunk a nagy eperfára,Eperrel festettük arcunkat lilára,Mezítláb futottunk a forró homokba,Bunkerunkat felvertük a kert végi nyárfásba.Bohóc
Kemény kalap, krumpliorr,
Arcán széles, nagy vigyor,
Ki lehet Ő?- senki más,
Ő a bohóc, nem vitás,
Sok kisgyermek, jó barátja,
Ámulatba ejtő a mutatványa,
Vicceket mond, tréfás kedvű,
Tácra perdül, ha szól a revü,
Felnőtteket is megnevetett,
Mellette szomorú senki nem lehet,
Kalapjából egykönnyen varázsol,
Elég, ha tízig gyorsan elszámol,
Példás idomár ragadozókat szelídít,
Pálcájával ügyesen csettint,
Óriás karikáin oroszlánok futnak,
Tapsára nebulók egyszerre ugranak,
Porondon pörgés, pattogás,
Gólyalábazás, cintányérozás,
Mikor véget ér a komika,
Maszkja mögött méla, mimika.