Téli tájkép

Zúzmara subát öltöttek tar fák,
Zizegnek rajtuk pehelycsodák,
Erősebb fuvallatkor szétszóródnak,
Sapkánkra, kabátunkra forgolódnak,

Hópelyhek sokasága vastag lett hajnaltájra,
Szűz fehér selyemtakaró terült a tájra,
Felnőtt, gyermek boldog a tiszta bűbájtól,
Szemeink csillogása sugárzott a látványtól,

Fehérfátylú arák kiszépítették az utcát,
Friss hó háztetőkre vont ezüst bullát,
Érintetlen tájon nincs még lábnyom,
Igazgyöngyök fénylenek szűzi paplanágyon,

Óvatosan lépünk hólepel bársonyára,
Vigyázunk a téli felbontatlan tájra,
Kellemes érzéssel járunk a puhaságon,
Örömmel sétálunk hamvas simaságon,

Csendes téli természet szél sem rezdül,
Hófehér  tájon egy madár sem repül,
Nem zavarják fel az álomérzését,
Csodáljuk a havazás festői szépségét.