Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Téli Fényképarchivum
Napsugar0607• 2017. január 16. 20:53
Nézem a hófehér tájat,
Kinyílt előttem, mint tiszta varázslat,
Olyan nekem, akár egy látomás,
mint kristálygömb,ez oly csodás
Rám hull ezernyi, puha, hópehely,
Szív-csakrám behavazott ezüstkehely,
Arcomra szállingóznak illedelmesen,
Szempillámon szétolvadó gyöngycseppekben,
Hó forgatagban libbenve táncolok,
Hópelyhek sokaságával forgolódok,
Pillanatra meglepett egy simogató érintés,
Kerestelek, a látóhatáron elvakított a kísértés,
Múlt emlékei szívembe tolulnak,
Mikor hócsatáztunk, s hólabdák gurultak,
Aztán a hóhalomra huppantunk vidáman,
Hamar kiengeszteltél, s magadhoz vontál lágyan...