Te hallasz engem?

Napsugar0607•  2024. október 27. 16:19  •  olvasva: 21


„Micsoda árvaság, hogy senki sincs ki hallgatná szavam?”

Fáj, s megöl szinte széthasít,

Felgyülemlett düh bennem dübörög,

Sziklakövet széttörök törzsem utat tör,

Üvölt bennem a magány zilál szétreccsen szívem,

Egy sincs ki szeretne ezen a földtekén engem?

Árva, magányos kihűlt szívem,

Miért adtál, ily könyörtelen ítéletet Istenem?!

Kiáltom, sikítom szerteszét a világon,

Nincs egy őszinte szívű barátom,

Fájdalmam erőmet sokszorozza,

Mondd, Istenem rossz voltam?

Hogy szívemet üresen hagyhattam,

Nincs ettől kegyetlenebb lét,

Te hallasz engem?

Lázadok, forrongok sziklákat zúzok.

Idézet: Szabó Magda az Utódokhoz verséből.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Napsugar06072024. október 29. 20:32

@Rozella: Sokszor van úgy, hogy a látszat megtévesztő. Mosolygós külsőt is takarhat megtört szívet.

konvencios2024. október 28. 17:27

Szép kérdések egymásutánja, Isten a megmondhatója, mi miért van.

Rozella2024. október 27. 20:09

"Üvölt bennem a magány zilál szétreccsen szívem,
Egy sincs ki szeretne ezen a földtekén engem?"

Nem hiszem, hogy ne volna,... talán, ha valamiért bezártad a szíved, itt az ideje a dühöt és keserűséget ki- és elengedni...Nem könnyű, de szemléletet változtatni csak te tudsz, hiszen, tudod, hogy van erőd hozzá! Sokáig ültem itt a versed fölött. Mostanában nem olvastam ennél felkavaróbb, és kétségbeesettebb gondolatokat. Ölellek szeretettel!

skary2024. október 27. 16:55

hallani hallak