Szférák zenéje

Kedves Versíró társammal közös szerzeményünk

(Pergamentalitás 2.)

Szívemre hullt záporeső parányi csöppeket ejtett
Ekkor láttam lelassulni mindent, és megállott bennem Atyám édes, szeretet mosolya,
Sírtam, imádkoztam az égiekhez,
Esdekelve leültem az Úr székeihez,
Könnyeid látván én is meghatódtam, és Atyám kértem, adjon néked boldogságot,
Fájt az élet, mi belém-sajdult, mint Elhagyatott! Összeroskadtam, a szó feljajdult!
Mikor fent-voltunk a csillagok hegyein, akkor tudtuk nehéz lesz élnünk, ha nem 
ragyog fel lelkünk.
Belém-plántáltad az Úr tiszta igéjét Magas szirteken átadtad szeretetét,
Átadtam néked, mert, éreztelek, érezlek,mikor rád süt a Nap, ő veled van,
Megtanítottál újra bízni, az emberi szóban, Hogy a szférák zenéje színtiszta szólam,
Vannak még tiszta lelkű emberek, de ők olyanok, mint az Angyalok, bízz,benne és magadban is,
Nem rettegek, nem félek, Láthatatlan védőháló védelmez,
Az élet kemény de gyönyörű, nem aludhat ki benned a remény, mert szeretve vagyunk mindenkor.
Szeretni születtünk -e földre, Komorságot tegyük félre 
Szerelem bölcsőjében ringatózzunk, Mindennap pillangós álomba virágozunk,
Szerelem tűzétől porladjanak hamvaink, Szeress, szeress, erről szólnak sanszaink!
Önzetlen szeretet kell nekünk ezt kell itt hagynunk magunkból, szeretet tüze örökké égjen.
Gonosz mosolynak, kárörvendő vigyornak,
Soha ne küldj hadüzenetet esendő embertársadnak...