Sír a ringó orgona...

 Gondolkodtam rajta, hogy a következő versemet, közzétegyem-e a blogomban. Mert nem akartam, hogy negatív kicsengése legyen írásomnak. Én úgy vélekedem, hogy sok gyermek-szülő kapcsolatban vannak tüskék, melyek néhanapján felsértik szívünket. Én ezeknek a fájdalmas érzéseimnek adtam hangot versem által. Ettől függetlenül ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, mert nagyon Szeretem az Édesanyámat.




Sír a ringó orgona

Sír a ringó lila orgona,
Könnycseppjeimtől duzzad szirma,
De sokszor megdorgáltál jó Anyám!
Értetlenül kérdeztem, miért szidalmaztál?
Hányszor sírtam jó Anyám?
Mikor elcsattant pofonoktól piros lett orcám,
Szaladtam rögvest, a nagyihoz, s elmondtam bántottál,
Szigorú voltál hozzám, olykor erélyes,
Miért kapja ezt egy kislány, ki csendes?
Sekélyen mérted az anyai szereteted,
Mérleged gyakran a másik oldalra billentetted,
Úgy éreztem nem is vagyok édes, csak mostoha!
Holmi lelenc lennék csupán, kit befogadtak szép házba?
Ne haragudj rám, szeretnék írni sok szépet,
A virágok nyílásáról, ahogyan a tavasz ébred,
Nem lenne akkor őszinte a bennem lévő szó,
Csak, amolyan álomképen suhanó illúzió,
Érzékeny szívem sír a ringó orgonával,
Nem tudhatom miért kaptam dorgálást jó Anyámtól,
Még mindig belém-sajdulnak a fájdalmas ütések,
Melyek gyermekkoromban érintettek,
Megbocsátom, mert fájdalmat hasított beléd az élet,
Szigorú voltál, de Én így is Szeretlek téged.
Ma már nem vagyok tini, érett Nővé formálódtam,
S megértem az intő szavakat, amitől acélosodtam,
Az életkatedrálisán kiállom a nehéz próbákat,
Ha eltorlaszolják az utam, elgurítom a sziklákat, 
S nem tesznek labilissá a kötött szabályok.
Ha a cudar világ éle megszúr, mint a husángok
Én akkor is sziklaszilárd jellemű Nő maradok!