Őszi csendélet

Napsugar0607•  2018. október 1. 14:27

 

Ha majd nem leszek,
mikor a vadludak elrepülnek,
Az erdőben sólymok fészkelnek,
S a napsugár fényei csöndesek,

Ha majd nem leszek
Keresd fel az erdőket!
Szórd szét a színes leveleket,
Nézd meg rólam az utolsó fényképet,

Ha majd nem leszek,
Mikor a gólyák délre kelnek,
Menj le a vízeséshez, s hallgasd csobogását,
Öleld magadhoz a búcsúzó természet aranyát,

Ha majd nem leszek,
Mikor a vadludak elrepülnek,
S a mezőn már nem didereg a kalász,
Az utolsó virág is lehullajtja szirmát,

Ha majd nem leszek,
Mikor a vadludak elrepülnek,
Hallgasd az erdő kedves susogását,
Én is ott leszek, csak karold át a platánfát,

Ha majd nem leszek ,
Mikor a vadludak elrepülnek,
Csodáld a természet varázslatát,
Te adtad rám pelikánok szárnyát,

Ha majd nem leszek,
Mikor a vadludak elrepülnek,
Megnyugszom az őszi csendéletben,
Szerelmünk nehéz béklyóját leteszem,

Ha majd nem leszek,
mikor a vadludak elrepülnek,
Sétálj az erdőben lélegezd be mélyen lelkem,
Féktelen szívszárnyadról tovaszállt életem,

Mikor már nem leszek,
S tavasszal a vadludak visszaszállnak,
Cseresznyevirágok sorra kivirágoznak,
Könnycseppjeid felhőjén tiszta fények találkoznak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!