"Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van."(Oravecz Nóra)
"Eltűnik életem, mint egy rövid álom,"Vágyom a szépre, víg kalandra,Bár az öregedés jeleit magamon látom,Erőm maradj velem! Léphessek még életutamra,Tavaszvirágzás, zöldellő természet,Éledjen újra bennem minden sejtem,Élni hívom a bágyadó fényességet ,Nem lehet, ily röpke idő jutott nekem,Uram! Nézz rá csüggedő gyermekedre,Mint könnyű szárnyú lepke szállnék szabadon,Mondj bölcs útmutatást megfáradt fejemre,Mozgékonyságom megmaradjon,Fitt testemben élhet ép lelkem,Uram! Adj hitet napjaimhoz,Nem búcsúzom még, vár az élet engem,Hadd úszhassak el mentőcsónakjaimhoz.Idézet: Batsányi János: Busongás