Napkirály

Hová siettél annyira mondd?
Hiszen még annyi szép terved volt,
Dédunokáidat még látni akartad felnőni,
Velük még sokat szerettél volna játszani,

Gombóc van a torkomban,
Szétszakadt szívem gyászomban,
Hiányzik nagyon a jóízű nevetésed,
Hangod, és az őszinte kedvességed,

Nincs már, aki aggódjon értem!
Nem szólít senki kislányomnak engem!
Érzem most is féltő szemed őriz a mennyből,
Nem akarod, hogy könny hulljon szememből,

Még összeköt minket a láthatatlan lélekfonál,
Üzenni szoktál nekem, mikor a szél muzsikál,
Ha védelmezni akarsz könnyű záport hullajtasz,
Tévedéstől, rossz döntéstől eltántorítasz,

Napkirály vagy a mennyben angyalok kisérnek,
Fénykardoddal előttem jársz kivágod ösvényem, hogy ne féljek,
Nincs többé jó, vagy éppen rossz döntésem,
Égi könnyeiddel,s a Nap sugarával vezeted léptem.