Múzsám vagy

Szolgállak, majd-majd eltelik annyi tavasz,

Évszakok szépsége mindig dalra fakaszt,

Megújulásnak különleges csodája,

Lengedező szellő varázsfuvolája,

Nyári katarzis verőfényes napsütés,

Madárcsicsergős fütty, hajnali ébredés,

Sokszorozódik az emberi erőnlét,

Kihasználjuk a jó időnek előnyét,

Homokos tengerpart, vagy sodródó folyó,

Művészi szemnek lebegő vízi bolygó,

Finom hullámzása súgja az ihletet,

Gondolat csobogásba ringani lehet,

Színes ősz bennem élénk képeket festesz,

Kapok új rímsorokat természetvershez,

Aranysárga, piros, bordó, vagy barnuló,

Tarkasága erdei lombra simuló,

Télen szűz hó-paplan tiszta, érintetlen,

Havasokon Múzsám friss csókja szeplőtlen,

Határtalan hófehérség, hó-óceán,

Kirajzolódik látóterem fókuszán.

/Az idézet: Bartói Szabó Dávid A múzsákhoz cimű verséből való/