Misszionárius

Színezüst holdfény csengettyűje csendül
Pehelysipkás hegylánc, síkságra hóprém terül
Égi jelek villantak jégszívem zendül
Mellkasomban bohó boldogság feszül

Csillagfüzéres, fényszórós fenyőfám
Üveggömb varázsában mosolygós angyalkám
Adventi gyertyáim lobognak, kályhám durmol
Karácsonyvendégem porcelánomból zsurmol

Sült gesztenye illata édesítő fűszerem
Diós kifli, mákos bejgli, puncs bókol estem
Töltött káposztának ízlelgetjük aromáját
Buborékkal öblögetjük rántott ponty zamatát

Gáláns vendégem elégedetten ünnepel
Torokcsakrámat keserűség árasztja el
Gondolataimba rí könyörgő gyermekszem
Ki koldult, míg dőzsölt bent a királyterem

Fagyoskodott tél farkasordító hidegében
Remegve, rongybekecsben elnyűtt bocskorában
Korgó álma szövődik kerekded cipójában
" Adj bőségedből"- szólít az Úr szelíden

Dacolva széllel sötétedést járom sebesen
Szegény teremtést hontalanságban hol keressem?
Roskadozó, jégcsapos, hideg kapualjban
Kicsi árva vacog sallangplédbe burkoltan

Csontkezével üres szaloncukorpapírra ír
Záporom hull nincs, e gyarló világra gyógyír
Irgalmasság kérelmem csordul emberségem
Meleg otthonomba fogadom lelencem

Szégyenlős, még zavart zuzmós mimózám
Félénken gagyog szepegő árvám
Gémberedett ujjait simítja védnöksége
Tiszta lelkembe mosdatom száll, az Úr üdvössége

Tudatomba él ezer szívszaggató látvány
Öreg nénének éhínség a hozomány
Portékájára ma sem volt egy penny kereslet
Vette Isten hidege arcán vörös csipet

Erdőben beteg dédi hópaplan oltalom
Élete keservébe rejtőzve remete vagyon
Megölelem, görnyedő háta hóhalom
Kegyetlen fagy enged létminimum

Kandallóm tűztükrében nanó arca ragyogó
Öröm sugár fényes, szürkeségében csillogó
Ünnep emberi melege ráncait vasalja
Fáradt vállát tapintotta karácsony csodája

Immár fénykörön négy angyal repül körbe
Szenteste vacsoráját gazdagon terítem
Fénycsík suhan ablakomból, kozmikus éterbe
Suttogó Úr sugallatára susog lelkem.