Merengő

Hajóm sodródik zizeg indián-nyár vihara
Árbóca passzátszél szakajtott gúnyája
Emlékeid szilánkjai sértik hegedő sebem
Daccos,  hazug, szerelemed kenyerére éhezem

Darabokra törtem limlomjaid, puzzlezom!
Épp mazaikkép maradványaiddal logikázom!
Vágy elvetélt! Hasított él szívem szélén!
Rí árva szavam ingedre gombolom

Szívem talpáról szivárgó vérem
Azúrkék tengerben feloldom!
Ódon vártorony remete lakom
Ütött, kopott absztraktod retusálom!

Színes szerelmünk fekete erezetű tintapaca!
Kikeletet fésülöm kócolom képzetem
Hallgatózom- hangod dobban, lüktet zsigereimben
Emlékromomra kuporodva Isten közelít felém
Távoli fényár csillagai csalogatnak  velem vagy egészen

Rászólok tekintetemmel az ostoba merengésemre!
Szerelmünk fakult papírfecnijét szorongatom!
Romantika mondáján napról- napra regéltek
Stég meglibben ráléptél merengésemre!