Magányos- Cédrus

Ne nézz rám!
Oly bántó, sötétbe révedő, ma a telihold
Ne lásd meg soha!
Reszkető, szeplőimbe könnyem bújtatom
Figyelj Rám!
Tétovázó  hangom, eleven Napról rád csorgatom
Vigyázz Rám!
Vad vihar dúl, zsenge rügyem sikolt!

Ó, Te bolond, boldogság, libbenő habfelleg!
Örömöm halovány, Tiszavirág, langy záporban lebeg
Fáj a szó! Sejtelmed belém sajduló, beteg hangzó!
Érzelmünk birodalmában szívem, szívedben nászutazó

Már megint, ez a terhes csönd nyomaszt!
Ó, te vak szerelem! Fekete függöny mögött gubbaszt!
Világmindenség, káprázó, aranyalkony!
Földtengelyt körbefordítja, egy szerelmes asszony!

Fent, a magányos cédrusfánál Olymposon
Szerelem csatát veszít, testünk íve romokon
Gomolyfelhő búzakék szivárványába, dicsőülten
Erős bástyára vágyok, oltalomra, mely rendíthetetlen!

Fáradt életem révbe érne, rejtett szigeteden
Megáll az idő hűs szám, szádon pihen
Hallgatóznak növények, fák, s az egész élővilág
Sóhajuk rekedő, ránk boruló örökkévalóság!