Napsugár blogja

Éhes farkasszáj
Elfogyasztja életem
Széttépi szívem

Tornádó tombol
Vad szél csendet tördeli
Hiú hiúz zúz

Dühöng a prérin
Zsákmányát marcangolja
Széttépi ízig

Kopp kopp, ki kopog?
Talán a Télapó csoszog?
Ha hó, ki jár a kertek alatt?
Mesebeli lény szórja a havat.


Zsákja csörög hét határon,
Gyorsan suhan berken- árkon,
Puttonyát megrakta földi jóval,
Cukorral, dióval, mogyoróval.


Konfetti-felhőkön színes rolók,
Édes, marcipános csillagok,
Ma a világ olyan csodaszép,
Sok kis csizma egyszerre lép.


Öreg Urunk csiszeg- csoszog,
Hószakálla libeg-lobog,
Örömének szól téli éjben,
Gyerek taps harsog csendességben.


Kopp kopp, ki kopog?
Télapó ajtóban topog,
Jókívánságot mond a gyerkőcöknek,
Kicsi kezek csomaggal megtelnek.


Télapó szép mesét olvas.
Figyel rá sok, kis okos,
Angyalka száll ártatlanságokra,
Békesség  átsugárzik a királykákra.




















, 

Bíboros pünkösd piros virradata,
Eljött ismét a boldogság áradata,
Bordó pünkösdi virágok, ti szent csodák,
Kivirítottatok bennem síró Golgoták!

Bíboros pünkösd piros virradatánál,
Keresztények barangolnak a  zarándokútnál,
Királyokat választunk a híres történelmi zónán,
Lugasomon tengerár csapkodja rózsám,

Bíboros pünkösd piros virradata,
Hajnalban turul ajkáról szólt diadala,
Estlepelben magas hegyek fölött szárnyal,
Esőfelhőimen tovarepülsz a fénylő nyárral,

Bíboros pünkösd piros virradata,
Üdvözítő áhítata, nyugalom árnyalata,
Szól az ige felcsendül a lélek dallama,
De egy anyai szív fájdalmára nincs balzsama.

Piros virradat pünkösdi bíborosába,
Hógalamb berepül hívő otthonába,
Felszabadít! Értünk száll szolgálatba,
Megtisztít halandókat összegyűjtött porába.

Piros virradat pünkösdi bíborosába,
Révedezem kitisztult felhők távolába,
S Orion csillag ragyog turulmadár képében,
Öreg Istenük körbevitorlázza védelmében.

Piros virradat pünkösdi bíborosában,
Elcsendesült a vihar szívem pitvarában,
Megnyugvásban lépek Szűzanyámhoz vigaszért,

Rózsafüzéres szentmadár repked Turul-fiamért.

Anyácskám, hallgassuk csendben csak mi ketten,
Vörösbegy hogyan csivitel csevegő szólamot,
Tavasz csöpp hírnöke újra megérkezett,
Anyák napjára örvendezést hirdetett.

Anyácskám, hallgassuk csendben csak mi ketten,
Aranyeső csipogó füzikéje napsárga kellem,
Pacsirta nótájára az erdő némasága bont bogokat,
Gyermekszívemen gondtalan percek hagynak nyomokat.

Anyácskám, hallgassuk csendben csak mi ketten,
Illatos hárson vad gerlék turbékolnak jegyben,
Zsongó-bongó természet pengeti a tavaszi hárfát,
Felhőtlenségben oly jó csodálni veled a csillag-pávát.

Anyácskám, hallgassuk csendben csak mi ketten,
Fűszálak zizegésén tücsök ciripel, katica pettyen,
Lent az akácosban sárga rigó jókedvűen fütyörészget,
Tölgy odvából mókus toppan, körbeugrálja a rétet.

Anyácskám, nézzük csendben csak mi ketten,
Kasmíros füstifecske fészkére leltem a kertben,
Jézus szívének cseppfátyla kinyílt ligetem szegletén,
Mentsváram kapuja kitárul vasárnapi napfelkeltén.

Anyácskám, hallgassuk csendben csak mi ketten,
Gordonkámon g-moll ütem szól reményvesztetten,
Zsörtölődő szavaid, akár a kaktusz éles szúrása,
Átlátszó szívem görcsös tapintatának szétzúzása.

Anyácskám, kérlek, érzékenységem gyorsan szárítsd fel,
Nézem betegségtől meggyötört lényed, aggodalom fog el,
Tudom, ami erődből tellett, értem mindig megtetted,
Gondtalan gyermekkorom munkával megteremtetted.

Anyácskám, nézd! Mekkora lett kárókatonád!
Átéltem én is egykor a szülőanyák fájdalmát,
S mégis egy perc alatt elfeledtem gyötrelmem,
Mikor erős érzelmi kötelékemet kifonták belőlem.

Anyácskám, ha jól sejtem, sok kétség felzaklat,
Vándorutunk véges, egyszer porhalom betakargat,
Neked nincs mitől félned, hiszen Hattyúlányod
Ellebegteti égi vitorlással a hattyúk taván álmod.

Anyácskám, siklunk majd oly kecsesen,
Hattyútáncot lejtesz, mint egykor délen,
Boldogságod szép hajnalát szívedben felidézem,
Átúszunk az égi róna lagúnáján könnyedén.

Anyácskám, ne sirasson meg mondókám,
Inkább pihegő lepkét hintáztassunk hintóján,
Nézd, éppen rózsaszín cseresznyevirágon repked,
Anyácskám, áldás szálljon rád! Gyöngyszemeim elrejted.