"Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van."(Oravecz Nóra)
Szerkesztő: Napsugar0607
Figyelők: 10
Sipolyozó tüdő köhög rekedt lét torkán
Cédrus citerázik szemfedőm fogán
Tort ülnek sorvadó sejtjeim
Be kell pólyálni!-vérző rekeszeim
Szivacscsontom kérge korhadó
Porc-csőr vörös velőt koptató
Talán, a tél gúnyáján elidőz hölgyem
Árvalányhaj őszes halántékán verejtékem
Bolyongok barnuló fényben
Holló repteti hófátylam sűrűsödő éjben
Szenesedő fájdalom ősi tűzben
Uram, virradatra elenyészem keszkenődben