Napsugár blogja

Szíved rejtekében van a búvóhelyem
Ezen a bolygón, s keringő csillagrendszerben
Szárnyaimon repülök hozzád minden éjjelen
Tőled ragyog a nappalom végérvényesen

Akarlak! Ma jobban, mint tegnap
Szoríts magadhoz! Hadd fulladjak kicsit bele
Bújj belém bőröm alá, szöveteimbe!
Újjászületnek sejtjeink ölelkeznek egymásba!

Vágyom rád! Éjjel a holdra festettem arcod
Hol vagy most? Hozzád fut minden gondolatom
Mondd, eszedbe jutok egy üres napodon?
Ápolom emléked bazsarózsával letakarom

Te is rólam szövöd a legszebb mesédet?
Szerelemzugában van az egyetlen óvóhelyem
Kérlek, engedj be nyugtasd meg szívem
Nem kérek én feloldozást légy a végzetem!

Csilingelő szélcsengő élesztett
Szűzbölcsőmben gőgicsél rózsaszín tátikád
Cimbalmozó sugarak zümmögnek fenyvesekben
Esőbokrokon harmatozó ambróziád

Dombtetőn muskotályos kedvű csősz kántál
Morgó medvepapa barlangja előtt botorkál
Ködköpönyegemre hull szemem hamulevele
Dermedező csermely, apály szívkamrámnál

Kínai gongok visszhangzók alpesi szurdokon
Tibeti fennsíkon Aphrodité énekel
Alfa szinten biohullám, rezgő pórusokon
Hegygerincen vad hiúzszem körülkémlel

Fekete özvegy léppennámmal ír vérvonalat
Zúgó zuhatagban ördögöket fürdettem
Ma olajfából préselek olívaolajat
Bebábozódott rút karmákat levedlem!

Sipolyozó tüdő köhög rekedt lét torkán
Cédrus citerázik szemfedőm fogán
Tort ülnek sorvadó sejtjeim
Be kell pólyálni!-vérző rekeszeim

Szivacscsontom kérge korhadó
Porc-csőr vörös velőt koptató
Talán, a tél gúnyáján elidőz hölgyem
Árvalányhaj őszes halántékán verejtékem

Bolyongok barnuló fényben
Holló repteti hófátylam sűrűsödő éjben
Szenesedő fájdalom ősi tűzben
Uram, virradatra elenyészem keszkenődben