Napsugár blogja

Madárka reppent ki deres téli bokorból
Ifjúrügy kukucskál pehelypárna alól
Fűszálakon fénylő, harmatcsepp csillan
Gyereksugár játszadozik pirkadatban

Türkizkék horizontra sárkányt ereget
Udvaromban csendesíti, a forgószelet
Hóvirág ibolyával szemérmesen szemezget
Énekes csicsergőim bókoljatok nekem

Mély álmából felébred a természet
Bársonyágon apró, barka pelyhe éled
Tulipán szirmán lepke nektározott
Virradat fényében rét kinyújtózott

Napsugár felrázza a szunnyadó erdőket
Csermely végigcsörgedezi a völgyeket
Hóvirág szétnyílt hattyúfehér uszályában
Pipacsok keringőznek piros araruhában

Liget csikorgó kendője zúzmoval redőzött
Vacogó avarban, mocorgó sün betakarózott
Tóban harmateső kikristályosodott
Kopott órámon ollós csőrű csattogtatott

Rí a nap mosolya kigúnyolt világban
Éjjel végigreszket belehalt lázába
Tegnap még a rigó, a jó időt fütyörészte
Ám a hold koromszeme elijesztette

Ezüstfenyvesek hajkoronája opálos
Ónos tűleveleken szógomolyag szakadásos
Kérges kertekben varjak uzsonnáznak
Didergő csillagnak szarkák csizmát varrnak

Azon az éjjelen
megállt a közös óránk
Azon az éjjelen
nem kegyeget tovább
Azon az éjjelen
csend honolt otthonunkban
Azon az éjjelen
idegeim feszültek, mint csellóhúr
Az az éjjelen
görcsbe rándult gyomrom, fájdalmasan
Az az éjjelen
elhamvadt utolsó cigarettám
Azon az éjjelen
ólomsúly húzta szívem
Azon az éjjelen
elszakadt a szerelemfonál


Azon a reggelen
vérvörös fátyol eltakarta szemem
Azon a reggelen
tudtad egy éjszakát érted virrasztottam
Azon a reggelen
könnygombóc sírt torkomban
Azon a reggelen
nem akartam, hogy lásd fájdalmam
Azon a reggelen
néztél közömbösen
Azon a reggelen
elsápadt hajnalpír szemedben
Azon a reggelen
kávét fanyarul kortyoltad
Azon a reggelen
cinikus mosolyt játszott arcod
Azon a reggelen
csörrenő limlomjaidat
rőt batyudba csomagoltad
Azon a reggelen
elhagytál hirtelen

Abban a percben
kiáltani szerettem volna utánad
Abban a percben
büszkeségem elhalkította szavam
Abban a percben
hamupor temette lábad nyomát
Abban a percben
mély etűd sóhajtott zongorámon
Abban a percben
síró fák könnye zörrent avarruhámon

Szíved rejtekében van a búvóhelyem
Ezen a bolygón, s keringő csillagrendszerben
Szárnyaimon repülök hozzád minden éjjelen
Tőled ragyog a nappalom végérvényesen

Akarlak! Ma jobban, mint tegnap
Szoríts magadhoz! Hadd fulladjak kicsit bele
Bújj belém bőröm alá, szöveteimbe!
Újjászületnek sejtjeink ölelkeznek egymásba!

Vágyom rád! Éjjel a holdra festettem arcod
Hol vagy most? Hozzád fut minden gondolatom
Mondd, eszedbe jutok egy üres napodon?
Ápolom emléked bazsarózsával letakarom

Te is rólam szövöd a legszebb mesédet?
Szerelemzugában van az egyetlen óvóhelyem
Kérlek, engedj be nyugtasd meg szívem
Nem kérek én feloldozást légy a végzetem!

Csilingelő szélcsengő élesztett
Szűzbölcsőmben gőgicsél rózsaszín tátikád
Cimbalmozó sugarak zümmögnek fenyvesekben
Esőbokrokon harmatozó ambróziád

Dombtetőn muskotályos kedvű csősz kántál
Morgó medvepapa barlangja előtt botorkál
Ködköpönyegemre hull szemem hamulevele
Dermedező csermely, apály szívkamrámnál

Kínai gongok visszhangzók alpesi szurdokon
Tibeti fennsíkon Aphrodité énekel
Alfa szinten biohullám, rezgő pórusokon
Hegygerincen vad hiúzszem körülkémlel

Fekete özvegy léppennámmal ír vérvonalat
Zúgó zuhatagban ördögöket fürdettem
Ma olajfából préselek olívaolajat
Bebábozódott rút karmákat levedlem!